Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1878

I. Értekezés: A franczia nyelv étymologiája. E. Szabó Lajostól

csoportalakitásbaii és a csoportból levonható törvény leolvasásában; következéskép, fellelni az általánost az adott különösségekben, s hogy ez lehetséges legyen, szükséges az egyeseket egymáshoz közeliteni, egyiket a másikkal megvilágítani, szóval egymással összehasonlítani. Mindenki elismeri az összehasonlitó boncztan vívmányait, miként létesitelte az állati csontvázatok tanulmánya, az állati szervek öszehasonlitása, a természetrajz rendszerét, mely a felosztásoknak szilárd alapot adott. Igy van ez a nyelvtudománynál is; itt is mint egyébbütt az öszszehasonlitás épen olyan eredeti, mint a megfigyelés. Az összehasonlításnak mégis két különbözete van, ugyanis két foka, melyeken következetesen átt kell menni. Az első, a felületes, a rögtönzött, mely szokásban volt a természettudományoknál a XVII. századig, és a mely abban áll, hogy az egyedeket, a szavakat külső látszatuk szerint közelíti egymáshoz és hasonlítja össze, mely szerint a régi természettudósok a bálnát és a delphint is a halak országába sorolták, látszatuk, szokásaik és vízben való tartózkodásukat tekintve, e szerint származtatták a hajdani franczia nyelvészek a p a r e s s e, szót a görög Tm^/f-böl, mert egy nyelvben sem találtak hasonlóbb és megfelelőbb szót, mint a görögben, és egyszerűen, minden más okadatolás nélkül reá fogták, hogy görögeredetü, igy bizony nagyon olcsón jutottak eredményre. Ezen felületes összehasonlitó módszert követé a jelenlegi, mely megfontolás, tudomány és szigorra van alapítva, és nem elégszik meg a külső hasonlóságok vagy különbözetek felfedezésével, hanem fel— bonezolja az egyedeket, azok belsejébe hatol, és kinyomozza a lényegükben rejlő benső hasonlóságokat. Az anatomista a bálna belső szervezetét tanulmányozza, és felfedezi, hogy a belső szervalkotmány kizárja azt a halak sorából, s ennek folytán azt az emlősök közé sorozza. A nyelvész a helyett tehát, hogy a szavakat kívülről vizsgálja, felbontja azokat elemeire, t. i. a betűkre, megfigyeli azok eredetét és alakulási módozatait. Csak ezen utón állapíthatta meg az újkori philologia, vezettetve a tények által, és nem akarva azokat vezetni, hogy a nyelv változat-