Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1869

7 nem igazolható azért, mert a gondolkodó észnek saját egyéniségére figyelés és belső tapasztalat által be kell látni, hogy például a gondolat nem valami finomabb (sublimirte) anyag, sem pedig az agyvelőnek váladéka; továbbá be kell látni, hogy a lélek nem valami vegytani folyadék, sem aether, sem gáz, mely az egész testben az idegek csatornáin mindenfelé szétfutva, minden tevékenységet igazgat; még kevésbbé lehet egy természeti parány, mely az agyvelő egyik idegszálán ül, lökéseket adva és fogadva el minden irányban: mint mindezeket a materialisták állítják.— A való elvnél levő második eset, hogy a mi az anyagnál felsőbbnek látszik az nem is létezik, szintén nem igazolható, mert az emberi értelem tapasztalatokra, az ész saját lényegéből folyó törvényeken alapult következtetésekre hivatkozik azon állitások ellen. — Nem fogadhatjuk el tehát, hogy a szellem, az állam, a jog, a vallás, a szép, mind csak nevek, üres fogalmak, „fiatus oris" miknek valóságuk nincs, mint ezt a középkori nominalisták állították. Ezen fejtegetésből kitűnik, hogy a való elven alapult rendszereknek lehet ugyan az egyes tények felfogásában helyes természetbölcsészelük, de az akkor sem egyeztethető össze, és hozható öszhangzásba a tudomány egész rendszerével; de nem lehet nekik teljes szellembölcsészetük, a menynyiben azt rendesen természetbölcsészetté teszik, s a szellemvilág egyes tüneményeit az alanyi szellemvilágában az anyagra, a tárgyilagos szellemvilágában az egyedre,— mely mellett az általános egészen megsemmisül — viszik vissza. — Ezen rendszerek után és hiányaik miatt történetileg ki kellett fejlődni azon rendszereknek, melyek a gondolat-elven alapultak. — Ezen rendszerek a való-elven alapult rendszerek hiányait igyekeztek pótolni, de ép elvök egyoldalúságánál fogva ezen rendszerek is, félszeg és hiányosak lettek, mivel az üres eszméket megistenitették, a valóságot pedig megvetették. — A természet tárgyai ugy tűnnek fel ez állásponton, mint melyek általános tulajdonságokból összitettek s belölök hiányzik minden egyediséget képző alap. —- Ezen rendszerek elveszni, elmerülni engedték az általánosban a részlegest, megsemmisítették a fokozatos fejlődés menetét s minden dolgot csak közvetlenségében láttak. Azéft ezen rendszerek csak előlépcsőül szolgáltak azon rendszereknek, melyek a valóban eszmei elven alapultak, melyekben tehát az eszmének való oldala ép oly kifejezésre hozatott, mint a gondolati oldal. — Azon rendszerek egyike, melyek az eszmét ily belső természete szerint, tehát gondolatnak és létnek egységéül fogták fel, volt az azonsági rendszer, mely Spinozánál és Schelling eredeti rendszerében, hova „Zeitschrift für Speculative Physik" — „Vorlesungen über das academischen Studium,

4* és „Bruno" czimü müvei tartoznak, jött legtisztább kifejezésre. — Ezen rendszer szerint alanyiság és tárgyilagosság, való és gondolat, ideal és real, természet és szellem egymástól nem különböznek, mindegyikben ugyanazon törvények uralkodnak, csak a felületes vizsgáló előtt látszanak különbözőknek. — Spinoza szerint a különbözőségnek oka a mi imaginatiónk, mely miatt a dolgokat nem ugy fogjuk fel, amint azok valóban vannak, hanem csak látszat után.— Schelling pedig azt állítja, hogyha a dolgokat ugy látnánk, a mint valóban vannak, mindenütt csak az egy Istent látnánk. Ezen rendszer szerint tehát a gondolat és valóvilág közti ellentét egészen megszűnik, — és a felfogó előtt a természet mint jegőczösödölt szellem tűnik fel. — E rendszer az eszme azon természetének, hogy benne való és gondolat egységben vannak, tökéletesen megfelel, más részről azonban, a két oldal egymásközötti különbsége tökéletesen elmosódik, ahol pedig valódi egység van, annak különbözők egységének kell lenni. — Az azonsági rendszer ezen hiányán segített Hegel rendszere, mely csakugyan Spinoza és Schelling rendszeréből fejlődött ki, mint alapból, s az eszmét mint lét és gondolat egységét fogja fel. — Szerinte az eszme folytonos fejlődésben van, mely fejlődés abból áll, hogy az egységes eszme magát elemeire bontja, magát mint létet magának mint gondolatnak ellenébe állilja, azért hogy ezen lét ismét az eredeti gondolathoz tér-