Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1869
8 jen vissza, miáltal az előbb ellentéteket csak lehetségileg tartalmazó eszme, az ellentéteket magából kifejtő és azokat kibékítő eszmévé leend, s eredeti positiv léte helyett affirmativ léttel birand. Hegel ezen valóban eszmei rendszerének alaptervét Phaenomenologiájának élőbeszédében rakta le és mint egy gyúpontba összefoglalva találjuk a 16-ik lapon ezen szavakban; „Az igaz az egész. Az egész pedig csak a saját fejlődése által magát bevégező lényeg. — Az absolutról mondhatjuk, hogy az lényegében eredmény, hogy csak végre lesz az mi valósággal; és épen ebben áll saját természete, hogy ő valódiság, alanyiság és önczél. — Bármennyire ellenmondónak látszik is, liogy az absolut lényegileg csak mint eredmény fogható fel, mégis egy kis megfontolás eloszlatja az ellenmondásnak ezen látszatát. — A kezdet, az elv, vagy az absolut a mint legelőször kifejeztetik, csak az általános. — Valamint ha én azt mondom: minden állatok, ezen szavak nem szolgálhatnak egy állattan helyett, ép ugy belátható, hogy az isteni, absolut, örök szavak nem fejezik ki azt, mi bennök foglaltatik és az ily szavak tényleg csak a szemléletet mint közvetlen fejezik ki. A mi több mint egy ilyen szó, az átmenet csak egy mondathoz is, az közvetítés, mássá léteit foglal magában, melynek vissza kell vetetni. 4' E rendszer szerint minden való a gondolatnak önmagát közvetített léte, s minden gondolat a levőt szülő s átható gondolat. — A közvetítésben mindig első lépcső a gondolat, melyből a folyamat kiindul; ezen gondolatban a lét már fogalmilag és lehetségileg adva van, s igy nem ugyan feltételek nélkül, vagy azok ellen, hanem azok kedvező közrehatása folytán fejlődik valóvá saját erejéből. — így létrejővén a valóság világában nem szakad el az őt létre hozó gondolattól, hanem azt mindenütt magában hordja, s ez képezi mozgató elemét. — Ezen alapeszmének az által tette Hegel a maga rendszerét megfelelővé, hogy az eszmének fogalmilag és időileg fokozatos fejlődését vette föl, mely fejlődésnek minden foka önértékkel, önczéllal is bir, de egyszersmind előfeltételül szolgál az utána következő magasabb foknak kiképződésére; ezen két czél azonban nem egymáson kivül van, még kevésbbé áll egymással ellentétben, mert hiszen az egy eszméből fejlődik ki hanem egymást öszhangzólag hatja át. — így van ez a természet legkisebb • tüneményénél ép úgy mint a szellemvilág legmagasabb köreiben, mindenütt a gondolatból a való, a természetből a szellem, ebből ismét a gondolati egység fejlődik ki, és pedig szükségképen, mert ha ez nem történnék egyik sem volna ezen ellentétek közül saját természetének megfelelő. — A végetlen a végesen keresztül lesz végetlenné, az általános a különösön keresztül lesz valódi általánossá. — Szépen fejti ki ez alapeszmét Biederman Dogmatikája utolsó lapján következő szavaiban „A véges téri és idői lét végetlen fejlődésének Istenben mint feltétlen szellemben van valamint mindenütt jelenlevő alapja, úgy örök végczélja is, az az absolut czéljának betöltése. — Minden véges-világ-lét közvetítőül szolgál a feltétlen szellemnek örök czélja betöltéséhez, saját létczélja betöltése által. — A külső lét körében csak a véges szellemnek van feltétlen létczélja, ezt pedig betölti az absolut szellemmeli személves életközösségben az által, hogy az absolut szellemet önmagában alanyivá teszi, azt saját a világban véges Istenben pedig végetlen szellem életének alapjává, szabályává és végczéljává tevén. 4 4 — Ezen szavakban az egyed tökéletesen ki van békítve az általánossal, az egyéni szellem az absolut szellemmel, s ezen kibékítés az eszme természetének megfelelőleg történik. — Ezen rendszer a lét és gondolat minden egyes körét magába foglalja, s benne minden tudomány megtalálja azon helyet, melyen az egésznek annyira szerves tagjává válik, hogy mellőzni ugrás vagy megszakítás nélkül nem lehet. — Hegel rendszerében felhasználta azon anyagot, melyet az előtte fellépett rendszerek gyűjtöttek, nem zárta ki azok elveit magából, nehogy rajta kivül állván, vele örökös ellentétben maradjanak, hanem felvette azokat saját rendszerébe és saját magasabb elvének mozzanatává tette. — Ezért majd minden előbbi bölcsészeti iskola elve fel van véve Hegel rendszerébe,
