Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1867

Bölcsészeti rendszer lélektani alapon

4 mészét bölcselmének rendszerezésén kívül nem elégíté ki bölcsészete a kor igényeit. Fichte- és Schillingen épült fel nemcsak Kant után, de általában is a bölcsészet legnagyszerűbb, legmerészebb és lángelmüebb rendszere , Hegel Györgynél. O előzőitől eltérőleg, nem a subjectiv szellemből, hanem általában a szellemnek, mint állagnak önvalósító subjectivitása — alanyiságából és azon elvből indul ki, hogy a bölcsészet alanya és tárgya az ész , az eszme. Ekép hitte a szellem és természet dualismusát legyőzetni, a gondolkodó fők által megoldani nem birt különbözést fölfejthetni. És így rendszerét is objective, ama szellemi állag önvalósítási, fejlődési folyamát követve, nem tekintve állításainak az emberi értelem előtt föltünésére, a legszigorúbb következetességgel fejti ki, az eszme egy és ugyanazonságára alapítván rendszere egységét is. Nála nyert a szemlélődő idealismus legmódszeresb és rendszerezőbb főt. Az eszme levésén kezdve bölcsészetét, az eszme közvetlen létével folytatja, s majd mint szellemet subjectiv , objectiv és általános formáiban végzi be azt. Ugyanazon eszme emeli az emberi gondolatot, él a természetben és külsőül a szellemvilág különböző tüneteiben •— csakhogy a fejlődés és fejlődöttség más és más formáiban. E dialectikai ismeret fő ereje rendszerének. De ennek épen eme szigorú következetessége lett szülője hideg merevségének is. Speculativ idealismusát elhagyva, a bölcsészetet ismét az emberi tudás és gondolkodás eredményéül fogva fel, hozta létre józan , tartózkodó, kémlelő reális rendszerét Herbart János. Az emberi szellem tudó gondolkodására alapítja ismeretét. Nála nem az egység és általános a fő, hanem a sokság és egyenkéntiek. És mindenesetre, pädagogiai szempontból, megnyerő s tetszetős rendszert épített föl. E subjectivitást még inkább érvényesíté, de már ideális irányban, Schopenhauer Arthur, — a tárgyakat pusztán a mi képzeteink gyanánt fogván fel. Még határozottabban a lélek ismerő tehetségeire , és pedig az öníigyelő értelemre alapítá bölcsészeti tudását Fries Jakab, anthropologismussá tevén rendszerét. A Kant óta megindult bölcsészeti mozgalomnak, az előadottakban csupán egyik főiránya valósult meg. De volt annak még egy más nevezetes , habár a folyó század közepéig kevesek által terjesztett iránya is. A bölcselkedés ez utóbbi módja a bölcsészetet határozottan lélektani alapra fekteti. Alapítója a scót Keid Tamás, a múlt század végén, — terjesztői Stewart Dugald,