Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1867
Bölcsészeti rendszer lélektani alapon
Bölcsészeti rendszer lélektani alapon. A bölcsészeti kutatás, vizsgálódás és gondolkodás, a kőnigsbergi tudós Kant Eramanuelnél nyert ismét oly alapot, mely mélyítve, majd más tekintetben egyszerűsítve, az újkor legnagyszerűbb s következetesb rendszerének nyitányául tekinthető. Midőn Kant az emberi ismeret s tudás rendszeres fölépítésében két nagy, és egymásnak merőn szemben álló elvet, tudniillik az általános állag és egyenkénti dolgok ismeretén alapuló elveket találta volna fel: nagyon megakadt a bölcsészeti tudás egységes volta fölött tájékozhatásában. Belátta mindegyik fél igazságát, fölismerte azontúl egyoldalúságaikat is. Törekedett egyesítésökre, a szellem és természet szoros egységére , az előbbi elveket képviselő ratiunalismus és empirismusnak az ismeret tárgyaivá tevésére , az ismeretalkotó lélekképességek megbirálása s vizsgálásával. Kant nagyon sokat tett az emberi szellem tudatának kifejezésében; de még sem mindent. Rendszerének igazságául a Fichte János-féle öntudat álláspontja jött elő. Fichte határozottabban kiemelte a szellem subjectivitásának érvényét a bölcsészeti tudásban. Levén szerinte a tudományok egyes bizonyos tárgyak ismeretei, — a bölcsészet pedig, emez ismeretek, s azok oka és törvényeinek ismerete: nevezte a bölcsészetet a tudományok tudományának. Ismeretének rendszerében legfontosabb a nem-énnek, vagy is a külvilágnak az én által határoztatása. De mivel a természetvilágot és erkölcsi életet bölcsészeti vizsgálódásaiban vagy figyelembe sem vette, vagy egyoldalúan tekintette, és a szellem s természet közt levő különbséget nem hogy megszüntette volna, sőt ellentétre fokozta: rendszerének kiegészítőre lett szüksége. így következett Schelling Frigyes bölcsészete. Nála a Fichte által megalapítni akart ideal-realismus realidealismussá lett. Kant ,urtheilskraft'ján építi föl bölcsészeti tudatát, a szellem és természet egységét azok ugyanazonságában találja föl. A helyett tehát, hogy a Fichtei ellentétet megoldaná, egyszerűen tagadja; s ép ez által az énnek erőteljes cselekvékenységét nála a tétlenségig szálló szemlélés váltja föl. — A ter' 1*
