Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1943

Árpádházi Szent Margit »Ezenképpen hagyá őket a királyné asszony a klastromban és ő maga .íelméne. Ezeknek utána Olimpiádis asszony a negyedik napon felvevé a szent szerzetnek (ruháját. Ez időben Szent Margit asszony még inéin jól szólhat vala. Ez időben kezde Szent Margit asszony tanulni ábc-t,.Áve Máriát és kevésnek utána jól kezde tanulni és énekelni az egyéb »kisded leányokkal.« így kezdődi'kia Boldog Margit legenda. Egyszerű, keresetlen szavak, száraz, dísztelen imondatok. Mintha a legenda írója valahol Budavár környékén a téli estéken mesélgető jobbágyok elbeszélését jegyezte volna fel. Még csak halvány figyelmeztetés sincs ezekben a sorokban, hogy az Árpádház legszebb gyöngyéről, a magyar ég egyik legtündöklőbb csillagáról hallunk"! Megütközve kérdezzük, hogy a prédikátor szerzet nagyérdemű tagja, Marcellus fráter, Margit lelkiatyja, aki mindenkinél jobban ismerhette és csodálhatta, miért nem keresett szebb, magasztalóbb szavakat, hogy a Legendát fenségesen szárnyaló mondatokkal kezdje. Vagy ha 'már Marcellusnak 'nem volt költőf fantáziája, a Legendarajongó és költői lelkű fordítója, Ráskai Lea, ^dominikánus apáca, miért nem írt külön bevezetést? Ha azonban végig olvassuk Boldog Margit legendáját, megkövetjük! Marcellus frátert és Ráskai Lea sorort az elsietett szemrehányásért, mert nekik volt igazuk. Szent Margit életének történetét így kellett kezdeni és így kellett tovább folytatni, ísőt így kellett befejezni is, merLez illett krisztus végtelenül egyszerű, legalázatosabb magyar szolgálóleányához. A Legenda egyszerű nyelvezetű előadása mellett is tele .van rejtett szépségekkel és mélységekkel, de csak a figyelmes, elmélyedő olvasó veszi ezeket észre. Éppen ilyen rejtett szépségekkel volt tele Szent Margit élete is. A fiatal királyleány a szigeti zárdában az apácák, a középkori, szigorú elvonultságban élő apácák rendes életét élte. A Legenda elárul ja,ugyan, hogy buzgóbb, mélyebb, áldozatosabb lélek volt, mint legtöbb társnője, de ezek csak külső megnyilvánulásai, kisugárzásai voltak azoknak a mélyen rejlő nagy erényeknek, amelyek Margit király-