Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1941

43 ták próbálni a fenyegető veszedelem megelőzését. Azonban Clive egyetlen hadi mozdulata elég volt, hogy békét kérjenek, illetve vásároljanak. Űjra megindult Clive felé az aranyáramlás, de Clive most már nem volt rabszolgája az aranyborjúnak. Elfogadta, de nem a maga, hanem a Társaság számára. Ez kétségtelenül nagyfokú mértékletesség volt, mert a felajánlott milliók a társaságot éppen tolván kevéssé illették, mint Clive-ot. A nagy seprés után 1767 elején újból haza indult. Ekkor érte élete egyik, talán legnagyobb csalódása. Mindenki hidegen fogadta, még a részvényesek is. A hazazsuppolt .kalandorok hazudozásai újra lángralobbantották a régi tüzet. Amikor pedig 1770-ben Indiában a szörnyű szárazság következtében elképesztő éhhalál tört ki, ellenségei siettek ezt is Clive számlájára írni, pedig senki nála nem volt ártatlanabb ebben a szerencsétlenségben az Indiát járt angolok között. Megbuktatott ellenfele, Suliván és sok más régebbi ellensége pár hónap alatt Anglia közvéleményét Clive ellen hangolták. Hiábavaló volt a bengáliai kormányzó barátainak minden igyekezete, hiába tüntette ki a király újabb méltóságokkal, sőt hiába emelte lordi méltóságra, Clive nem kerülhette el, hogy parlamenti bíróság elé ne kerüljön. Korábban ellenségei megelégedtek volna egyszerű megbélyegzéssel, most már teljes bukását követelték. Röpiratokban, újságokban szakadatlanul támadták. Felhoztak ellene minden lehető igaz és igazságtalan vádat. Az indiai angol kormányzat minden bűnéért őt tették felelőssé. A per hosszú éveken át tartott, mert Clivének nemcsak ellenségei voltak, hanem jóbarátai is. Hogy az óriási izgalmat felvert per végül is jól végződött, azt ezeknek köszönhette Clive és saját maga tüneményes védelmének. Clive nemcsak született hadvezér, kiváló diplomata, hanem általában, véve is roppant tehetséges ember volt. A parlamenti törvényszék előtt ragyogó ékesszólással fejtegette munkáját és eljárását. Legnagyobb bűne az volt, hogy a nábobtól 300 ezer fontot zsarolt ki. Clive éppen ebben a pontban fejtette ki legügyesebb védelmét. »Szavamra mondom, — kiáltott fel, — ha most rágondolok, csodálkozom magamon, hogy olyan mértékletes voltam! Nem 300 ezer, hanem akár egy millió fontot is kívánhattam volna magamnak, mert hiszen egyedül tőlem függött, mennyit viszek el.« A parlament nagy nehezen végre meghozta ítéletét. Clive eljárását egyben-másban helytelenítette, de a nagy vádak alól felmentette. Clive most már nyugodtan élvezhette volna roppant vagyonát, hiszen mindöszsze 49 éves volt. Az éveken át tartott izgalom azonban felőrölte idegeit annak a férfiúnak, aki Indiában a legválságosabb órákban is meg tudta őrizni hidegvérét. A nagy pert nem sokkal élte túl. 1774-ben saját kezével vetett véget életének. Hiába voltak milliói, hiába élhetett keleti kénye-