Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1941

44 flemben és fényűzésben, mindez kevés volt ahhoz, hogy boldog is lehessen Î Hostings Warren. Clive hódította meg Indiát az angoloknak és Hastings Warren szervezte azt gyarmatbirodalommá. Hastings szintén fiatalon, 17 éves korában került Indiába, még pedig Bengáliába Clive kezei alá. A nagy hódító hamar kiismerte a fiatalember tehetségét. Észrevette, hogy katonának nem való, de annál kitűnőbb erő politikai és gazdasági ügyekben. Clive jól tudta, hogy ilyen tehetségekre éppen olyan szükség van, mint katonákra, sőt talán még nagyobb. Az ifjú Hastings tehát első éveit az íróasztal mellett töltötte bizalmi állásban. Szorgalmas munkával és takarékoskodással pár év alatt meglehetősen szép vagyont gyűjtött össze. Ezjasvagyon természetesen meg se közelítette pátrónusának, Clive-nak vagyonát, de viszont tisztességes úton szerzett, kifogástalan vagyon volt. Tizennégy év alatt Indiában ma is szép vagyont tudnak szerezni az angol hivatalnokok, az időben pedig még több lehetőség volt erre. 1764-ben Hastings haza tért Angliába, még pedig azzal az elhatározással, hogy Indiát végleg elhagyja. Azonban Hastings is úgy járt, mint Clive: elfogyott a pénze. Űjra alkalmazást kért és kapott is a Társaságtól, még pedig a réginél jóval kitűnőbbet: a londoni igazgatóság a madraszi tanács tagjává nevezte ki. Hastings csak három évig maradt Madraszban, mert nagyszerű szervező munkája miatt Bengália kormányzójává nevezték ki. Bengáliát-ezidőtájt hagyta el Clive a nagy tisztogatás befejezése után. Clive ez alkalommal Bengália államviszonyait is rendezte. A hatalmas ország vezetése az angolok kezébe került. A nábob, Mir Jaffier tekintélyes évdíjat kapott az angoloktól, 300 ezer fontot. A személye melletti miniszter, aki Bengália bennszülötteinek ügyeit intézte, évi 100 ezer fontot kapott. De ez volt azután a nábob és kormányának minden jövedelme a nagy és népes országból, mert minden adó az angolok kezébe folyt. Hasonlóképen 300 ezer font évi bért kapott a nagymogul is Delhiben, mint Bengália hűbér ura. Hastings nagy eréllyel látott feladatának teljesítéséhez, ami egyelőre nem volt más, miitt a jövedelem emelése. Clive .elrendezésével a Társaság nem volt megelégedve, mer^bár nagy jövedelmi forrásokat nyitott meg, sok terhet is róttia Társaságra: több százezer font kiadást a nábobnak, miniszterének és a nagymogulnak. Azt persze elfelejtették a londoni urak, hogy ennek fejében megkapták egész Bengáliát minden jövedelmével együtt. Európából folyton jöttek a levelek: több pénzt, több pénzt, több jövedelmet. Azt is meg kell azonban .mondanunk, hogy a levelekben! mindig benn vfflt az a figyelmeztetés is, hogy kormányozzon emberségesen, szóval, hogy ne zsarolja a népet.