Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1939

33 ges Újságok által is el is hatalmazott hibákról az első Értekezést a' Tudományos Gyűjteménybe béküldötték. Azomban, mivel a' Tudományos Gyüjeménybe szánt más több tárgyak olly számossak, hogy az illyen folyamatot kivánó Értekezés hamar egymásután meg nem jelenhet, és addig az Olvasó az elejét elfelejtené, míg esztendők múlva, a többi utánna kiadattatnék ; azért is az intézet ezen második Értekezést, tudniillik a' Magyar nyelvbeli új szók, és szerkeztetések grammatikai rostálgottatását, a' közhaszonért önnön kölcségén kényteleníttetik kiadni". Kiviláglik ebből, hogy ha nem is tudjuk, kinek mennyi része volt a munkában, a Rostálgottatás létrejöttében ugyanazok az emberek vettek részt, mint a Tudományos Gyűjteményben P. o. aláírással megjelent tanulmány szerkesztésében. A Rosta tulajdonképen folytatása a Vélekedésnek, mely igazában csak helyesírással foglalkozik. Téved itt Váczy is, Tolnai ís, mikor egy a Tudományos Gyűjteménybe beküldött, de ott meg nem jelent tanulmányról beszélnek, mert a beküldött „első Értekezés" igen is megjelent P. o. jel alatt. Tolnai téved abban is, hogy A' Magyar nyelv Tisztogatását tárgyazó Intézet és Vélekedés különlenyomatban Zsoldos János neve alatt jelent meg. A szerzők itt a különnyomatban még a P. o. jelzést is elhagyták. A Rosta munkatársai közül kétségtelen Zsoldos János közreműködése. Ő a hazai folyóiratokban (Tud. Gy. 1824. IX, 1830. XII., Hasznos Mulatságok, 1824. I.) állandóan írt a túlzó nyelvújítás ellen. Az „Elő Beszéd" is széleskörű nyelvtani ismeretekről tesz tanúságot. A közte és Vidovics között való barátságról tanúskodik, hogy a jónevű orvostudományi írónak orvosi könyvei közül kettő is megvan Vidovics könytárában (Constituta rei sanitatis in Hungaria partibusque adnexis és a Diaetitica). Zsoldos János közreműködésénél sokkal fontosabbnak kell lennie Pápay Sámuel szerepének, a korabeli Pápa legnagyobb nyelvész és irodalmi tekintélyének. Kazinczyék is őt sejtették a háttérben, amint Zádor és Toldy megjegyzései mutatják. Kazinczy maga pedig csalhatatlanul eldönthette a kérdést és megállapíthatta, hogy a munka szellemét Pápay felfogása irányítja. Csak vissza kellett neki emlékeznie Pápaynak 1817. feb. 20-ikáról hozzá intézett levelére, ahol az egyébként igen barátságos hangú levélben szemére hányja túlzásait. Itt a többek között azt írja neki : „ Publicumod, kedves Barátom ! igen megfogyott, s ezért csak tsak Magadat, egyedül Magadat okozhatni, 's tsak Magadtól, egyedül Magadtól függ az is, hogy ismét visszaédesítsd előbbeni olvasóidat — a' Nemzetnek azt a' részét, melly előbbi munkáidat olly kedvesen vevé 's örömest olvassa még most is, 's a' melly Pázmánynak, Gyöngyösinek, Faludinak, Virágnak, Kisnek, Csokonainak, Kisfaludinak Munkájit olly igen becsüli, sőt kapva kapja. — S pedig ezek is Újírók ! — Igenis, hiszen ujjitás nélkül nem is lehet képzelni akármiben is tökélletesedést. De lám ők, mint Te is eleinte, sze-