Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1939

34 rentsésebben eltalálták azt a' mérsékletet, mellyet tartani kell az újságra szoktatásban ... S én úgy hiszem, hogy az a' szerentsés író, ki magát a' Nemzettel megkedvelteti, mert attól az újítás is kedvesen vétetik, 's ekképpen az új tsak hamar közönségessé, megszokottá válik, 's a' tzél így hamarább eléretik". Össze kell csak vetni ezt az idézetet a Rosta 6. 7. 8. 9. 10. §-ával. Kazinczynak a nyelv szépítésére vonatkozó igyekezete „olly planum volt, mellyért Kazinczyt duplán dupplán kell vala becsülni minden jobb érzésű Magyarnak. Szerettetett is ő, becsültetett, tiszteltetett a' nemzeti íróktól mindekkorig... De, fájdalom ... Szép volt Kazinczynak a' planuma, de annak munkába való vétele az egész magyar világ előtt szemet szúrt. A' nyelv csinosítására Kazinczy igen gyanús eszközöket választott... Okait csak ritkán adta, többbnyire a' sic vólon épültek... Találkoztak ollyanok, kik neki ezért keserűbb szemrehányásokat tenni kezdettek, őtet Dictatornak mondották... Szinte örvendeni látszatott nyelvrongálásaiban ... Tudósaink kérték őtet, csak nem könyörögtek neki, hagyná abban kezdett újításait, de sekinek közbenjárása nem nyomott nála semmit... Mi volt tehát más hátra, minthogy végképpen elhagyattassék az ő Társaitól ? a' mi vele meg is történt ... egészen magára hagyaték ; s úgy alla a' Lieratori világban, mint egy szarándok, mint egy jövevény, kit nem esmér senki. Vérző szívvel tették ezt a' magyar írók... sajnálkodva vettek tőle örök búcsút, mert esmerték őtet, és tudták, ha ez a változás nem történne, mennyit használhatott volna még tovább is szives iparkodása által; és mennyi sok jókat szerezhetett volna a Magyar Eiteraturának". Ez a hang Pápay Sámuelé és vele együtt mindazoké, kik féltek attól, hogy a nyelvújítás túlzásai kiforgatják a magyar nyelvet a maga valóságából. Vidovics jóbarátságban volt Pápay Sámuellel. Gyakran kellett találkozniuk Takáts Józsefnél Téthen. Egész természetes, hogy a téthi ismeretség folytatódott Pápán is. Történetes könyvében ugyan Pápay neve csak egy hivatalos levéllel kapcsolatban szerepel, de fiával Pápay Miklós pápai főbíróval benső barátságban élt, miről tanúskodik 1853. dec. 6-iki bejegyzése: „Ma nálam volt ebéden cs. k. Fő Biró Pápai Miklós ur. Neve napját nálam akarta tölteni. Ennek igen örültem". Ez az ismeretség, barátság bizonyára az atyára, Pápay Sámuelre megy vissza. Bármekkora is lehetett azonban Pápay Sámuel, Zsoldos János és esetlegesen másnak a közreműködése, nem valószínű, hogy Vidovics csak a nevét kölcsönözte volna a munkához. Életének, kéziratainak tárgyalásakor láttuk, hogy írni szerető és tudó ember volt egész életében. Kéziratai jórészét, még a prédikációkét is a Rosta előtt írta már. Semmi kétség nem fér ahhoz, hogy* ha akart, tudott is írni. Csak igazán írni tudó és szerető ember vállalkozik arra, hogy vizsgálatainak anyagát olyan mintaszerűen és olyan terjedelemben foglalja össze írásban, mint ő tette. S hogyan ne kapott