Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1939

32 sem Tolnai Vilmos (A nyelvújítás, 157—58 1.) nem döntik el a kérdést Mi azt a tételt iparkodunk bizonyítani, hogy Vidovicsnak voltak munkakatársai és hogy ő közreműködött A' Magyar Nyelv Tisztogatását tárgyazó Intézet és Vélekedés című, először a Tudományos Gyűjtemény 1825-iki évfolyamában (X. k.) és különlenyomatban P. 0. jegy alatt megjelent munkában is. A kérdés eldöntése egyszerű lenne, ha Vidovics Történetes könyvében beszélne nyelvészeti munkásságáról. Azonban a hatalmas kötetben egy szót szem hallunk erre nézve. Ezt a könyvet ő ugyanis püspöki rendeletre írta 1850-től 1858. februárjáig oklevelek és naplója alapján. Nem kellett okvetlenül ebbe a főkép egyházi ügyekkel foglalkozó, egyházi célokra készült könyvbe átmásolni az erre vonatkozó feljegyzést. Nem is jegyzett itt fel mindent, mert pl. nem találjuk nyomát sem annak, hogy 1835-ben egy erkölcstani tétel kidolgozásáért 50 forint jutalmat kapott.

8 Pedig ennek a tételnek szelleme áthatja az egész Történetes könyvet. Hasonlóképen nincs feljegyzés egy 1838-ban Veszprémbe küldött Libellus Precum ad usum adolescentum scholarium c. pályázatáról sem, pedig Veszprémben még ajánló levele és a róla adott bírálat is megtalálható : nimium breves et siccae (Acta Diocesana a. 1839. sub numero 100). A mi elgondolásunk szerint a munka nem egy ember munkája. így hitték ezt a kortársak is. Zádor György írja Kazinczynak 1826 okt. 27ikéről keltezve : Trattner műhelyéből jőtt-ki a' Neologismus' Rostálgottatása Vidovics Ágoston Pápai káplán neve alatt. Hogy a' pápai Orthologok egy ilyen tárgyú nagyobb munkát és ugyan a* Politikai szakaszban Pápay Sámuel, a' Természettudományiban Dr. Zsoldos és a' Szép Literatúraiban Sebestyén Gábor dolgozni szándékoznak, azt még két évek előtt magától Sebestyéntől hallottam ; de mi részök legyen ezeknek a' fenn említettem könyvben? nem tudom". Toldy Ferenc ís Pápay Sámuelt gyanította. De magából a munkának Elő Beszédjéből is megállapíthatjuk, hogy közös munka eredménye. Ott ugyanis azt olvassuk : ,,A' Magyarok köközönséges óhajtások lévén, hogy nyelvük az ujittó lelkektől oltalmaztatnék, sőt jutalom is igértetvén annak, a' ki különösen, a' kigúnyolt új szók, 's dictatori szokások helyes, vagy helytelenségeket igazi okok által bébinyítvány, a' rosszak helyett tágos térségében más valódibbakat keresne fel : minthogy ezt senki még eddig egész határozással nem teljesítette, itt a' Somlyó táján (vagyis Pápán) néhány nyelveket szeretők azon czélra próbát tenni kezdettek, és legelsőben is P. o. betűk alatt az egész intézetről és némelly új írásbeli fundamentomo?, már szinte Grammatikák és közönsé8 A tétel cíuie : Evolvatur notio Conscientiae sensu christiano sumptae et ne praetensa illius, temporibus nostris illimitata Libertás tarn sacrae, quam profanae Reipublicae évadat perniciosa, quibus limitibus est circumscribenda. L. P. püspöki levéltár, Circulares 1831-1840, t. VIII. pagina 110.