Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1939

31 hallotta valaki számból : ezt vagy azt nem bánom — ezzel vagy azzal nem törődöm ! Valahol bajt láttam, szánakoztam, segítettem, a' hogy tudtam ... Ha valakinek örömét láttam, vele örültem. Ha szomorú volt valaki, vele én is szomorú voltam . . . Pap lettem ; és ezen részt vevő, szánakozó, mások bajában vagy örömében osztozó gondolatok, érzések még inkább nevekedtek bennem . . . Gyönyörűségem tellett benne, ha akár mikor eggyet vagy kettőt a' jobbak közül a' köz ügyének meg nyertem, őket eggy könnyen oldalam mellől el nem eresztettem". „Szerettem mindég lelki pásztorkodásom kezdetétől fogva az Isten Népének lelki ösmerete előtt „nyilván lenni" . . . Természetesen cselekedtem sokakat rosszul — sokakat jobban is tehettem volna" (62. sz ). Mikor a tapolcafői iskolánál a döntő lépésre határozza el magát és megveszi saját költségére és felelősségére a Landzsa nevű vendégfogadót iskola céljaira, ezeket írja : „Mit rendel az Isten, nem tudom ; de hiszem, hogy nem lesz confusiom ; mert bé lát az Isten lelkembe, és ő tudgya, hogy jót akarok. — Akármi történnyen pedig — áldás, vagy kárvallás, meg elégszem vele. Áldassék az Isten Szent Neve, ő néki élek, halok — élve és halva az Istené vagyok" <71. sz.). b) A Magyar Neologia Rostálgotattása. A Rosta 1826-ban jelent meg. A Hazai és Külföldi Tudósítások jul. 22-iki száma már hírt ad róla. Rövid ismertetését igy végzi : Azon tekintetben, hogy a tökéletesedésre vergődő nyelv mindenkor e' féle feszegetések által hozattathatik tisztára, és megállapodásra, méltó ezen munkát minden olvasónak, és írónak megismerni. Kazinczynak Guzmics Izidor Pannonhalmáról aug. 22-ről keltezve újságolja : „Ismét beléd kötöttek édes barátom ! A Pápai tudósok egy még a' litteratura körén mind eddig ismeretlen katholikus pap nevében Kritikát, vagy mit (ők rostának nevezik) írtak reád, s Követőidre. Sajnálom a' szegény papot, ki magát ezen hadnak trombitásává hagyá tétetni". Kazinczy Zádor Györgyhöz intézett, 1826. okt. 26-ikáról keltezett levelében tesz először említést a könyvről s kéri Zádort, hogy küldessen neki egy példányt a könyvből. 1827. jan. 12-én pedig már azt írja Toldy Ferencnek : „Bizonyos lehetsz eránta, hogy neki felelni soha nem fogok". Mint Guzsmics, Toldy is meg van győződve, hogy a Rostát nem Vidovics írta. „Az Általad említett ujabb kikelés, írja, Vidovics Ágoston nevet visel, mely megett azonban Pápai rejtezik, némely más Balaton vidékiekkel. Az a' szegény pap, a mint hallom, csak nevét kölcsönzé". (1827. febr. 5.) Hogyan is áll már most a szerzőség kérdése, ami körül mindjárt a megjelenéskor kétségek merültek fel ? Vidovics írta-e a nevével jelzett könyvet, vagy csak a nevét adta oda, vagy pedig közreműködött a szerkesztésben ? Sem Váczy János (Kazinczy F. levelezése, XX. k. 576. 1.),