Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1939

27 ket javítani kellett volna. Igazíthatták volna is azt maguk a' magyarok. A' Constitutio szerint minden törvényes hatalom kezünkbe volt. — Miképpen a' kútba a' víz, az erdőbe a' fa benne van — éppen úgy a' Törvényben benne vannak a' jogok, és a' kötelességek" (55. sz.). A leigáztatásnak oka volt a' sok szibarita az Arisztokraták (nemesek) között, kik mindenre szerettek költeni, pénzüket vesztegetni, csak a' közterheket nem akarták viselni ; és így jelenleg akarattyuk ellenére is kénytelenek viselni azokat ; mert igaz Elv, hogy „mások rendezik azt, a' ki magát nem akarja rendezni". (8. sz.). A nórápi templom építésének leírásánál is kitör belőle a keserűség azok ellen, kiket az ország leigázásában bűnösöknek tart. Elbeszélve, hogyan fogadta a templom építését kérelmező nórápiakat Bezerédy uradalmi jószágfelügyelő, jóllehet már több mint 30 esztendővel azelőtt fel akarta templomukat építeni Eszterházy Károly, a rideg fogadásra: keserűen jegyzi meg . . . „Hlyen volt tehát e' végüdőkben az Aristocratia. Ök magokat igen magosan tartották ; pedig már alattuk égett a' Vulkán, ingott a' föld ; és nem értették, hogy a' Gondviselés még 18 esztendőt hagyott nékik. Ennyi üdő alatt tehetett volna mindent az Aristocratia és ma Magyarország a' dicsőség fény pontyán állana. Most pedig fájdalom ! hol áll. Ugy de Bezerédy Praefectus úr, és társai, talán még ma is a körülményeket, és Isten tudgya, mit okoznak. Annyi bizonyos, hogy a' körülményeknek egygyike ők voltak, kik szorongatták, fogva tartották a' szeretetet ez országban ; és így lett a' mi ma vagyon (1851). A' szép egykori Magyar Aristocratia sírba dőlt. A külföldi mulatságoknak viszketege — a' hazai országos ügyeknek el hanyagolása — az a' tiszti kar, melly személyükben itthon, az ő széles birtokaikban szeretet nélkül sáfárkodott — döntötték a' sírba". A „Legnagyobb káromlás" c. fejezetben (47. sz.) szemléletes képet adva mindkét nemesi osztály hitetlenségéről, a vár megyei tisztujítások elfajulásáról, szomorúan jegyzi meg : „De talán ha már az Isten házában nem lehetett őket látni, talán láthattad őket az emberek között ? Itt sem. Ok el vonultak a' köz emberek sorából, a' maguk mulatságaik után jártak. Az Isten szegény népe az övék volt . . . Talán tisztviselőik által igazgatták a nagy Urak az Isten szegény népét, az ő jobbágyaikat? Távol sem. A' Tisztviselő Praefectus urak, Tiszttartók, Ispányok, s még több efféléi otthon a' Cancelláriumból parancsoltak : a' parancsolatokat hajdúk vitték meg az Isten szegény népének: ezek botosán állottak a' robotosok után, mint eggy fél Isten parancsoltak a' Jobbágyoknak . . . Esztendőn által, ha talán eggyszer látta a' Jobbágy az ő Urának fő Tisztyét, akkor messziről kalapot emelt, süvegelte őket, rettegett, reszketett az ő látására ; csak némelyek a' községből, talán a' bírák, elöljárók, a' kiknek többször volt dolguk az urasággal vagy annak fő tisztyével, léptek elő, és köszöntötték őtet, ha