Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1939

28 meg jelenti ; mind a' többiek hátul állottak, hallgattak, és várták mi lessz. Most végzett a' fő Tiszt, hintóra ült, el ment, és a' szegény parasztok, jobbágyok ismét csak a' hajdúknak kezébe, és azoknak pálczája alá estek vissza". „Az Aristokraták javulhatatlanok voltak. Csak tisztyeik által lehett hozzájuk férni. Mulattak, kül földön laktak, el hagyták a' közhivatalokat, Helyettük ollyanok hivatalkodtak, kiknek a' hivatal kenyér keresettyük volt ... A' szeretetnek meg vonása, melly nem annyira az uraktól mint inkább azoknak környezetétől volt tartóztatva, meg szülte az ő keserű gyümölcsét a' leg ujjab üdőben". A fentebb idézett gondolatokhoz hasonlókat még szép számmal találhatnánk nála. Pedig Vidovics az emberséges gróf Somogyi családnál, melynek tagjait szerette és becsülte, csak jó példát látott. Az a gondolat azonban, mely őt már a Cornélia Estvéi-ben is foglalkoztatta, hogy t. i. a gazdag, a vezetésre hivatott rétege az országnak ne vonuljon vissza a közügyektől és a saját jószágainak kezelésétől, végig kisérte életét. Vallásos és hazafias szempontból egyaránt kárhoztatta ezen a téren az elzárkózást, minek káros következményeit épen kegyurainak, az Eszterháziaknak nagy uradalmaiban tapasztalta. A Hit-lankadás c. fejezetben megrovóan említi meg V. Ferdinándról, hogy „könyörögtek néki a' magyarok : jöjjön el személyesen, és hadakozzék hív magyarjaival a' török ellen. Ugy de Ferdinándot a' németek le beszéllették, azt mondták : Nincs már szokásban, hogy a' királyok maguk mennyenek a' hadba . . . Eggy hiba vagyon azonban a' félelembe, hogy el veszi a' bátorságot". Vidovics lelke nem így képzelte el a hazafiasságot. Az ő felfogása szerint jólétet, életet egyaránt kockára kell a hazáért tenni. A szabadságharc utáni időből egyedül a szent koronának megtalálásakor enged keserű hangulatából. 1853. szept. 13-án jegyzi fel : Ma érkezett hozzánk az örvendetes hír, hogy a' Magyar korona ott, a' hová Kossuth el ásta, a' magyar nemzetnek köz örömére meg találtatott. A Történetes könyv azonban céljának megfelelően legtöbbet a vallás helyzetével foglalkozik. Majdnem valamennyi fejezetben kitér erre a kérdésre, több fejezetet pedig kizárólagosan neki szentel. Illyenek : Ujjitási viszketeg, Hit lankadás, Még valami a' vallásbéli hidegségről, Isten és az ember, A meg romlott Pbilosophia, Az Áldás meg tagadásáról való famosus veszprém Megyei gyűlés, Az ellenséges Indulat, Papi és világi Ellenlenkezések. „Az Istentől való el szakadás a' forradalom előtt már régen ostorozta ezt az országot, írja a 45. sz. alatt. Az Urak magukat bálványozták — — Ok birták az egész világot, ebben gyönyörködtek. Istenre, isteni félelemre, lelki ö&meretre senki sem adott . . . ment a' világ a' hogy ment. Mindenütt lehetett látni a' világ telhetetlen szeretetét egészen a' bűnöknek