Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1939

26 elégedtek. A tanítói állás tekintélye, a nem egyenes uton állásba törtető mesterek összeférhetetlensége sok írásba került neki. Keserűséget Történetes könyvben önti ki, mikor a kegyúr s ennek hatása alatt az egyházi hatóságok ellene foglaltak állást. Az iskolakérdéssel kapcsolatban összefügg a faiskolák felállítása körüli buzgósága. Feljegyzéseiben főkép a kovácsi faiskoláról beszél részletesen. A környéknek majdnem valamennyi História Domus-a megemlékezik a 48-as eseményekről, de az övé valamennyinél részletesebb. A községét érintő valamennyi eseményről beszámol. Érdekes adalék ez a napló a maga szük térre szorítkozó eseményeivel is a kor lelkületének és a horvát származású Vidovics Ágoston hazafias érzésének megismeréséhez. Magyar érzése a Történetes könyv számtalan helyén megnyilvánul. A 48-as eseményekkel szemben azonban Széchenyi és Kemény Zsigmond álláspontján van. Természeténél fogva húzódozott a gyors, meg nem fontolt újításoktól. „Mindég éreztem, hogy a' Régiekhez, öregekhez bizonyos hajlandósággal : ellenben az ujjakhoz, a' szokatlanokhoz, valami idegenséggel viseltettem . . . Nem mondom még is, hogy kell mindenekben a

r régieknél maradni. Hiszen minden tavasszal felujjittya Isten a' földet, úgy de milly csendesen, milly lárma nélkül : alig hogy az emberi szem azt észre veszi, mikor keletkezik meg nő, ki fakad a' levél, a' bimbó ! Mi az tehát, mikor mi emberek még is úgy kiáltozva hirdettyük, javailyuk az ujjakat, gyalázzuk a' régieket, a' nélkül, hogy már előre tudnánk, jobbak lesznek e az ujjak, mint voltak a' régiek ... A bölcs írástudó meg tartya a' régi Igazakat — azokat a' mik régen is rosszak voltak, le teszi, |ott haggya a' fedékenységnek, és ujjakat tesz helyükbe", írja a 11-ik szám alatt. A Történetes könyv számtalan helyén visszatér a fentebbi gondolatra. Két egész fejezetet is szentel ennek a gondolatnak. Az egyiknek a címe : Omnis innovatio periculosa (11. sz.). A másiké: Ujjítási viszketeg. Magyarország leigázása szomorúsággal tölti el. 1851-ben írja tanítványáról, Takáts Sándorról és feleségéről: „Ök is, mint minden jók, szomorúak a' legujjabb események miatt, mellyeknek következtében a' régi szép Magyarország le igáztatott". (8. sz.). A leigázással való foglalkozás valósággal ráül a lelkére. Az okokat keresve állandóan visszatérő gondolata, hogy Magyarország romlását az arisztokrácia (= nemesség) okozta. „A' magyar Constitutio el múlását nagy részben az Aristocraciának megromlottsága hozta elő. Az egykori szép magyar alkotmány azok által omlott le a' kik azt már régen kevésre becsülték saját maguk is ! !", írja a 45. sz. alatt. Ugyanez a gondolat foglalkoztatja a 48-as események leírásának befejezésében is. „A Regit könnyebb le rontani, hogy sem az Ujjat fel építeni... Bizonyos, hogy az (a magyar alkotmány) tele lett visszaélésekkel, melye-