Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1939

21 „És ime ezen szempontokból nézzük mi a Történeteket, Hagyományokat, vissza emlékezéseket ; akár azokat az Anyaszentegyházban, akár kívül a' Xus Egyházán — akár a' mult Krisztus utánni üdőkben talállyuk. Mindenütt — mindenekben — mindég csak az Ur Krisztust keressük. Örülünk, akárhol őtet (az ő igaz elveit, életét) feltalállyuk. Szomorúak leszünk, valamikor eggyes emberekben, vagy egész népekben a' szelid, igaz Krisztus helyett vadságot és a' hazugságnak az álnokságait fogjuk szemlélni ... a' miket maja mindgyárt be írunk a' Kovácsi Plébániának ezen történetes könyvébe, mind azt a.) híven, b.) jó lelki ösmerettel akarjuk be írni. Azért a' kútfőket ki mutattyuk, és meg nevezzük. Mert kell, hogy meg értsük, mivel: valamint Mindenben, úgy a Történetekben is voltak, vannak, lesznek „Hamis Kincsek", az az el ferdített (a' történetek közé szánt szándékkal belopott, vagy amúgy gondolatlanúl be vont) eggyes események, mellyek vagy éppen nem, vagy másképp történtek . . „Állíttyuk, hogy a' főkellék a' Történet írásokban a' hűséges, lelki ösmeretes előadás; a' melly ha nincs az írónak lelkében, jobb hogy tegye le a' tollat, minthogy költeményeket adgyon a' jövendő nemzedék kezébe .. Meg jelellyük végezetre azt is, hogy mind e' napig (1850. dec. 10.) ezen Kovácsi Plébániának semmi Történetes könyve nem volt, csak elszórt, résszerint az anya könyvekbe bé jegyzett, vagy hiteles Irományokban meg őrzött eggyes emlékek vannak kezeink között, mellyeknek igaz lemásolásához ezennel hozzá fogunk .. . kérvén azokat, kik valaha minket a' hivatalban követni fognak, hogy ők is híven, és lelki ösmeretesen folytassák ezt a' könyvet ; és így „Kincsett" haggyanak ők is az ő utódaiknak". A püspöki rendelet megadta nagyjában a kereteket. Le kellett írni a plébánia történetét a rendelkezésre álló adatok alapján, le kellett írni a plébánia állapotát és folytatni kellett a feljegyzéseket. Vidovics Ágoston emberül megfelelt ennek a feladatnak. Összeszedett minden felkutathatót és közbe szőtte elmélkedéseit, főkép a vallástalanság elterjedéséről. Saját idejére nézve pedig nagy segítségül szolgáltak neki feljegyzései, naplója. Ez utóbbiból sajnos nem tudunk többet, mint amit a História Domus-ba beírt. Pedig több helyen hivatkozik rája. „Még 1844. Januárius 9-én is azt találom jeleléseim között", írja 1852-ben. A szabadságharcról szóló megemlékezéseit írva 1850. máj. 22. után azt olvassuk: „Ezen nagy Forradalomról Jegyző könyvemben leg elsőben is ezeket találom :" „Naplómba .egykor így jeleltem be", emlékszik meg 1852-ben egy 1844. márc. 21-én történt botrányos vasárnapi munkaszünet megszegésről. Sajnos, Vidovics személyes iratai elkerültek Kovácsiból unokaöccséhez, Német András erdőcsokonyai plébánoshoz s minden igyekezetünk mellett sem sikerült őket megtalálni. Pedig naplójában, ha, mint feltehető,