Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1939
20 hogy a plébánosok minden plébánián rendszeresen jegyezzék és őrizzék meg a plébánián történt eseményeket. 7 A nov. 6-án kelt rendelet után dec. 10-én már megkezdi az írást. Elemében van. Kár. hogy nem 30 évvel azelőtt rendelték el a história domus írását. Mennyi mindent tudnánk meg a környék történetéből ! Ez a műfaj ugyanis igazán neki való, mert bőségesen, terjengősen szeret írni, akárcsak kortársa Kovács Márk, akivel különben 1835-ben együtt nyert Veszprémben pályadíjat egy erkölcsi tétel kidolgozásáért. 7 év alait 211 nagy folio oldalt írt tele sűrű írásával. A Bevezetésben másfél oldalon elmélkedik, adja, mondhatnók, az ő történetszemléletét- „Az elet az Istennek leg nagyobb Ajándéka, — az Embernek a' leg drágább kincse. Még is az életnek két része van : az eggyik a' theoreticuma-, a másik a' practicuma. A' theoreticuma az Életnek, az Igazság, ki a' Krisztus. A' practicuma az életnek a' cselekedetek, vagy is azok a' történések, mellyek kisérik az embert tellyes életében, még halála után is vele mennek be eggy másik örökké tartó életbe — „opera illorum sequuntur illos" . . . Nincs is azért, nem is lehet nagyobb esztelenség, értetlenség, mint meg ragadni a' theoreticumot, és veszni hagyni a' practicumot. A' ki mindég csak a' maga egyéni eszére szorítkozik, és a' történeteket, hagyományokat meg veti, — annyi századoknak tapasztalását, cselekedettyeit, ezen cselekedetek eredményeit nem nézi, az sajnálatra méltó ; mert a' mi leg drágább kincse az emberiségnek, annyi le folyt üdőknek keserves, vagy örvendetes tapasztalását nem veszi figyelembe . . . Még leg inkább becsesek pedig azok a' történetek, hagyományok, vissza emlékezések, mellyek egyenesen a' Krisztusra (az élet egyedüli igaz és Szent theoreticumára, és practicumára) vonatkoznak. Mert ezek mutattyák, hol, és miképpen állott a' világ a' Krisztus nélkül- és miképpen elvek tisztultak, minden féle színezetű népek, nemzetek, nyelvek meg szelídültek, meg szenteltettek a' Krisztus által". 7 Omnes vos, vere paternis verbis oro, et hortor : ut ea omnia quae circa históriám Ecclesiarum curae vestrae concreditarum, sive a fide digna traditione, sive a memoria vestra, aut documentis authenticis constant — vicissitudines item prospéras, et adversas, quas Parochiae vestrae nostris temporibus, aut subierunt, aut in futurum subiturae sont-momenta dein biographica Sacrorum Curionum, eorumque mérita sedulo connotetis, et sic históriám parochiae vestrae texere incohetis, aut per alios fors jam coeptam continuetis-neque pietati Benefactorum Ecclesiae, hanc operam denegetis, ut illorum laudanda, ac praedicanda facta vestro gravi testimonio gratiae transcribantur posteritati. Nec assentior vi sum iri hoc opus vobis difficile, aut magni otii, nam non magno verborum ambitu, sed simplici calamo opportet connotare facta ; — potius non infundata quadam spe addueor, ut confidam : fore vobis quidem sicut et posteris opus hoc ita gratum, ac Nobis jueundum esset, si qua transactis abhinc saeculis, quameunque succinto caelamo notata fuissent, nunc avidis utique oculis relegere, ut non memorem olim haec praetiosa futura Históriáé Ecclesiasticae Hungáriáé monumenta ...)
