Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1939

19 galmas életet, ,,a' Hazának javáért hivatalokat és minden lehetséges munkát elvállalnak". A korabeli parainezis-irodalomnak egyik szerény terméke ez a kis munka. Vidovicsot egyénisége vonzotta az ilyen irányú munkásságra. Könyvtárában a XVIIII. század nevelési munkái közül több megvan : Fénelon, Rousseau, stb. s a kis munka vezéreszméjére, hogy t. i. az egyén, főképen pedig az előkelő és gazdag egyén nem zárkózhatik el a köz szolgálatától, a História Douius-ban több helyütt visszatér. Kortörténeti jelentősége van az 1824. junius 26-án befejezett Sailerfordításnak. Sailernek a lelkipásztorkodással kapcsolatos példáit, mondásait és Sambuga életrajzát adja 74 lapon. Ez a fordítás eggyel több bizonyíték arra, hogy nemcsak a felvilágosodás hivei dolgoztak, de a vallás emberei is keresték a mestereket és a szellemi táplálékot. Kézről kézre kellett járni Sailer műveinek, ha egy káplán hivatalos dolgai és az említett dolgozatok megírása mellett is érdemesnek tartotta, hogy ennek a buzgóságot és modernséget egyaránt lehelő munkának a fordítására időt szakítson. A fordításnak Vidovics a Némelly Jegyzések címet adja. Történeti szempontból, de Vidovics egyéniségének megismerésére is, legfontosabb munkája a História Domus, vagyis a plébánián történt események feljegyzése. Hozzá hasonló munkát a környék egyik plébániáján sem találtunk. Megelevenedik belőle előttünk 30 év története. A plébániát, községeit érdeklő minden esemény (elemi csapások, tűzesetek, tagosztály, járványok), az országos események visszhangja (48-as események), saját életének eseményei (betegségei, egyéb győzkődései) megtalálhatók feljegyzéseiben. Ha okirat van valamivel kapcsolatban, azt bemásolja. A korában kötelező és általa gondos és szép írásával vezetett könyvekkel

6 azonkívül, hogy a plébánia történetét úgyszólván elénk állítja még a kor történetéhez is szolgáltat érdekes adalékokat (hitközlöny, 1848). „A Kováchi Plébániának Történetes Könyve Annak első eredetétől fogva" felsőbb utasításra készült. Ranolder János veszprémi püspök, kinek emlékét a veszprémi egyházmegye területén annyi emlék-iskola, templom, zárda — hirdeti, 1850. nov. 6-iki kelettel latinnyelvü körlevélben elrendeli, 6 Külön kötet a püspöki körlevelek számára, miket 1856-ig írásban kaptak meg a plébánosok. Egy másik kötetet az iskolai rendeletek számára. A plébániai híveknek esztendőnként való összeírása „1828-ik esztendőktől". Ezt ma status animarumnak nevezzük. Kételkedhetünk, hogy a mai kartotékás világban is sok olyan van, mely Vidovics munkáját felülmúlja. 2*