Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1938

segítsünk. A segítő, folyton munkálkodó nevelőnél nem kell nagyobb indítás az aktivitásra úgyis hajlamos diáknak. Mindezekből látjuk, hogy a katholikus világnézet legnagyobb segítségünkre van a nemzetnevelésben. Természetfeletti egységével objektiv igazság rendszerével és szervezettségével olyan erőket folyósít számunkra, melyek a nemzeti közszellem, a nemzeti önérzet és tetterő kiművelésében nem maradhatnak hatás, sőt eredmény nélkül. Rátérünk előadásunk második részére, a szociális nevelésre. Diákjaink társadalmi rétegeződése elsősorban vagyon alapján történik ; földmunkás, kisgazda, iparos, kereskedő, katona és tisztviselő osztályokból kerülnek ki. Bár külön kasztokat nem lehet megállapítani a fiúk között, mégis érdekes, hogy egyes események alkalmával világosan kiütköznek az egyes társadalmi rétegek. Ilyen alkalmak például az ifúsági egyesületek vezetőségének megválasztása. Itt is van tehát nevelői feladat különösen az osztályfőnökök és a hittanár számára. Rá kell mutatnunk az istengyermekség nagy tényére. Isten előtt egyenlők vagyunk társadalmi rétegre való tekintet nélkül. Ugyanekkor hangsúlyoznunk kell a vagyon kötelességeit. A fiúk megértik ezt, bizonyság erre az egyes osztályok keretén belül a finom lelkű névtelen segítése szegényebb sorsú diáktársnak. Valóságos titkos karitász tevékenység fejlődik így ki az egyes osztályokban. A másik társadalmi rétegeződés a szellem alapján történik. Különösen alsó osztályokban fordul elő, hogy a szellemi elitgárdával szemben irigység léphet fel, ha az osztályfőnök ezt meg nem akadályozza. Itt rá kell mutatni arra, hogy minden becsületes munkának erkölcsi értéke van, az elégséges diáknak munkája erkölcsileg ép olyan értékes, mint a jelestehetségű diáké. A tehetséghez mért és elvégzett munka ugyanazt az öntudatot adja meg mindkettőnek. Másrészt rá kell mutatni arra, hogy közérdek követeli az iskolában, de az életben is, hogy a vezetés a szellemi elit kezében legyen. Az elítgárdának pedig nemcsak szabad, hanem kell is a vezetésre törnie. Egézségtelen szerénység az, ha ötöd hatod rangú, értékeket engednek vezetőszerepre. Itt különösen figyelje meg az osztályfőnök a fiait, mert egészen jó osztályok nívója lecsúszhat tanúlásban és viseletben egyaránt, mert a kevésbbé értékes elemek kerültek vezetésre. Itt térünk ki a bejárók kérdésére. Bár a több mint 130 főnyi bejáró seregben jeles tanulók, kiváló kongreganisták és cserkészek vannak, mégis a köztük lévő értéktelen elemek nincsenek előnyös befolyással osztálytársaikra. Ezek a fiúk hamar kerülnek érintkezésbe az élet sötétebb oldalával. Utazás közben látják a felnőttek sokszor nem épen épületes viselkedését, hallják beszédüket, más iskolák diákjaitól, vagy az újságpavillonból kölcsönözhetnek és vehetnek nekik nem való könyveket, a vonaton hozzájuk férkőznek idegen eszmék és mozgalmak csatlósai. Mindez a fejlődő diák lélekre erős torzító