Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1938

hatással van. Meglátszik ez több bejáró tanulón, beszédmódján és viselkedésén egyaránt. A néha megnyilvánuló utcagyerek stílus talán itt leli egyik magyarázatát. A három felső osztály tanulóit már érdeklik a mai társadalmi és politikai reformok. A legtöbb érdeklődést kiváltó témák ezek a kongregációs és önképzőköri gyűléseken. Hivatásunkhoz híven sohasem nyilatkozhatunk pártpolitikai szempontok szerint, de kötelességünk félre nem érthető világossággal leszögezni a katolikus álláspontot a Quadragesimo Anno alapján. E szerint a a magántulajdonnak egyéni és társadalmi jellege van. Tehát elítéljük mind az individualista mind a kollektivista felfogást. A tőke és a munka egymásrautaltsága új elrendezést kíván. A körlevél követeli a munkások számára a haszonban való részesedést, százalékos vagy részvénytársasági alapon. Rá kell mutatnunk, hogy a proletárok megváltását is követeli a pápa a földreform útján, de ugyanekkor tisztában van azzal, hogy a legtöbb országban nem lehet ez az egyetlen mód a magántulajdonjuttatáshoz, hanem az éppen előbb említett részvénytársasági vagy százalékos részesedés a vállalat hasznában teremti meg a mezőgazdasági és ipari munkásság millióinak a magasabb életszínvonalat. Az igazságos bér kérdésében a munkás családját s a vállalat jövedelmezőségét egyaránt figyelembe veszi a körlevél. Legfőbb követelése az úgynevezett családi bér már hazánkban is megvalósult több mezőgazdasági és ipari üzemnél. Az új társadalmirend kialakulásában a decentralizációt, az önkormányzatok megerősítését és a foglalkozási ágak szerint szervezett rendiséget szegezi le a körlevél, mint a jövő zálogait. Szükségesnek tartom, hogy e társadalomtudományi elveket felsős diákjaink ne csak az erkölcstani és egyháztörténelmi órákon hallják, hanem mindenegyes tanártól, ha ilyen kérdésekkel fordulnak hozzájuk. A módszeres társadalomtudományi nevelést elvégzi a hittanár. Kötelezi erre XI Pius pápa első körlevele 1922. dec.^23 : „Akarjuk, hogy ezt a tanítást mindenekelőtt az iskolák ifjúsága ismerje meg, mert félő, hogy ennyi forradalom és a lelkek zűrzavara közepette a tapasztalatlan ifjúság az emberek gonoszsága következtében minden tantól kikezdve a tévely martalékává lesz." Az 1930-ban Toulousban tartott tanügyi kongreszszus pedig kiemeli, „a katolikus hittantanítás keretében közölt szociális ismeretszerzésnek külön előnye, hogy ezt katolikus hitük szerves részének fogják tekinteni a tanulók, mely a lényegében szociális jellegű katolikumtól elválaszthatatlan". Mindezek eszmék és elvek, ezek nélkül nevelésünk nagyon hiányos lenne, ezeket szem előtt tartva felvértezzük diákjainkat a nehézségek elleni állandó küzdelemre, beléjük gyökereztetjük, hogy nélkülözések, sőt nyomor nyomása mellett is vas szorgalommal kell dolgozniok nemzeti önérzetből és katolikus kitartással. Csak így tehetnek szert emberismeretre és ítélőképességre, mely nélkül az éleJJpe elindulni lehetetlen. Tegyünk tehát hitvallást fanatikusan