Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1938

Schütz szerint ehhez három dolog kell : Nemzeti közszellem, önérzet, tetterő. Nemzeti közszellemre van szükség. Társadalmunk atomizálódás folyamatában van. A demokrácia és parlamentálizmus intézményesen azon dolgoztak, hogy a centrifugális társadalmi erők kerüljenek túlsúlyba. Túlságosan sok egyéni ízlés, egyéni akarat kövesedett meg, ezek akadályozzák még fontos kérdésekben is a nemzeti közszellem kialakulását. Nekünk katolikus nevelőknek örök példaképünk az egyház. „Száz és száz millió ember minden fajból és minden tájból, minden szellemi és társadalmi rangsorból és temperamentumból egy meggyőződést követ, egy eszményért lelkesedik, egy tekintélynek hódol, s mert egész kegyelmi és tudatéletével elevenen belekapcsolódik az élő Krisztusba, vérében van a közösség törvénye, a közjó iránti odaadás, fegyelem, együttműködés." Ehhez persze áldozatos lelkek kellenek. Ilyen áldozatos lelkek, nemzetünk igazi vezetői az Oltáriszentség előtt alakultak ki. Áldozatosságra, lemondásra készen kell lenni diákjainknak is. Le kell mondaniok az iskola érdekében apró egyéni szórakozásaikról. Második fontos feladatunk, nemzeti önérzetnevelés. Erre leginkább a történelem, földrajz, magyar és hittan tanítása közben nyílik alkalom. A germán, román és szláv fajok ütközője voltunk és vagyunk. Évszázadokon át a kereszténység védőbástyájának neveztek bennünket. Mennyi vért és könnyet jelentett ez a hivatás. Ha nem vállaltuk volna becsülettel, Európa földrajza és történelme egészen másként alakult volna. Multunkban ez a hivatás volt a legnehezebb és a legnemesebb, jövő hivatásunk is ez irányban van. Történelmi és geopolitikai megfontolások alapján merjük állítani, hogy ez a hivatás számunkra az Isten megbízása. „Szeme rajtunk, áldása velünk és amíg hűséggel dolgozunk, bízhatunk, hogy munkaadónk, az erős Isten nem engedi, hogy mások innen elmarjanak". Ez a nemzeti önérzet, mely az Isten megbízásán alapul, egyszer és mindenkorra megóvja ifjúságunkat attól, hogy bármilyen gazdasági előnyért germán, vagy szláv nagyhatalmi karokba temetkezzék. Ily nemzeti önérzettel telített ifjakat küldünk a lövészárkokba, a mezőgazdaság, az ipar, a kereskedelem frontjaiba. Akkor nem kell félnünk, hogy idegen faj elnyel bennünket. Harmadik feladatunk a tetterő kifejlesztése. A legsúlyosabb feladatok itt várnak ránk, mert az ősi nemzeti hibák ellen már az iskolában fel kell venni a küzdelmet. Sújtásos nemzet vagyunk Kölcsey szerint, hiányzik belőlünk a valóságérzék. Viszont tudjuk a szentírásból Bölcs. 14. „Isten gyógyíthatókká teremtette a nemzeteket." Bármilyen végzetes hibák hatalmasodnak el a társadalomban, orvosság mindig van. Vissza kell térni a természetfeletti világ titkaihoz. Ez a legbiztosabb pharmakon athnasis. Atyám mindezideig munkálkodik, én is dolgozom, mondja Krisztus Urunk (Ján. 5. 17.) A mindig munkálkodó Istenhez való visszatérésből merítjük a legnagyobb tetterőt, hogy sablonok nélkül új utakat keressünk, diákjaink ezernyi apró baján értő lélekkei