Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1937

— 12 — mosolyogni az oly kívánatos csemegét s csak kezecskéjét kell érte kinyújtani s az övé a tiltott dolog. De megteszi, mert tudja, hogy nem látja senki s tudja, hogy úgy sincs darabszám megszámlálva, tehát rá se jönnek. Angyallelkü az olyan gyerek, aki az asztalon otthagyott cukordobozból, amikor senki sem látja, nem csen el egy-két darabot, mert olyan magasfokú az erkölcsisége, hogy a lelkiismerete mindjárt megszólal: ne tedd! Ha valakinek ilyen angyallelkü gyereke van, egész nyugodtan otthagyhatja a cukordobozt, nem lesz baj belőle. Az ilyen gyerek, ha történetesen el is vesz egyet, nem lopási szándékkal teszi, mert ha kérdezik, úgyis megmondja, vagy pláne kérdezés nélkül is megmondja. De nem helyes-e, ha még egy ilyen gyereket sem teszünk ki a csábítás veszélyeinek s gondoskodunk arról, hogy minden a csenegetésre alkalmas dolog ne legyen ott a kéznél, ami szinte úgy kínálja magát. Meg kell tehát előzni a bünt. Szinte hallom az ellenvetéseket, hogy hát ez már szinte kivihetetlen, akkor örökké dugdosni kell mindent s 7 lakattal elzárni. Nem mondom, hogy könnyű probléma, nehéz ügy, de van ennek egy másik orvossága is. A bűnnek a természetrajzához tartozik, hogy ntm nagyon szereti a nyilvánosságot. Ha a gyerek tudja azt, hogy figyelik, akkor nem is mer bünt elkövetni. A magány a legveszedelmesebb szövetségestársa a bűnnek. A magány nagyon alkalmas a mély lelki elmélyülésre, de a bűnös gondolatoknak, tervezgetéseknek és főleg azok kivitelének is fölötte kedvez. Az volna az ideális, ha a gyerekkel mindig volna valaki. Ezek azonban ne legyenek cinkostársak, vagy ú. n. jóbarátok, hanem olyanok, akiknek már puszta jelenléte is kizár minden lehetőséget a bűn elkövetésére. — Nem látok sötéten, mert vannak hála Isten szép számmal igazán példás jó gyerekek. De nagy kérdés, hogy ha pl. két gyerek együtt van, hogy az mind a kettő egyformán jó-e minden vonatkozásban, mert ha nem, úgy a kevésbbé jó már veszélyezteti a jobbat. Azért én legszívesebben a gyereket mindig szem előtt tartandónak szeretném tudni olyan tényezők által, akik előtt a gyerek nem is mer rosszra gondolni se. Annak a csúnya bűnnek, amelyet a 6-ik parancsolat tilt., mennyivel kevesebb áldozata volna, ha meg volna ez a kitartó szem előtt levés ! A hazúgságnak pedig legtöbbször mi magunk vagyunk az előidézői, mert helytelenül kérdezősködünk. Kérdezősködések helyett, amire rendszerint hazúdozások következnek, célszerűbb a bizonyítékokat mindjárt feltárni. A bűnvádi tárgyalásokon is a bizonyítékok súlya alatt törik meg a bűnös makacssága és beismer mindent. Egy gyerek az órámon tükörrel játszott. Tetszett neki a csíny. A kérdésre egy nagyot hazúdott, hogy ő nem játszott. De mikor a bűvészi ügyességgel hirtelen elrejtett tükröt kivettem a padból s odamutattam a bűnösnek, már megtört s némaságával ismerte el bűnösségét. Nem lett volna-e helyesebb itt sem kérdezősködni, hanem mindjárt a bizonyítékokat feltárni. Meg lett volna mentve az illető egy hazúgságtól. Sok-sok bűnnek tudjuk így elejét venni, ha a gyerek ^erzi, hogy minden tettét látják. így felnevelt gyerek — több