Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1937

— 13 — mint bizonyos — mentes marad legalább a nagy és súlyos hibáktól. De úgy-e ez nehéz ügy? Majdnem tehernek látszik, sőt kivihetetlennek. Ami azonban teher, az nem más mint kötelesség, melynek elmulasztásáéit súlyos felelősséggel tartozunk, a kivihetetlen pedig nem más, mint rossz berendezés. Még a legkivihetetlenebb is helyes berendezéssel kivihető, persze csak akarni k<_ll. Ezt az erkölcsös, vallásos nevelést sajnos az iskola maga csak akkor tudná 100 százalékban megvalósítani, ha a gyermek teljesen az iskoláé lenne reggeltől estig, éjjel-nappal egyaránt mindaddig, amig kilépne az élet színpadára. így a mai rendszer mellett a gyerekek csak reggel 8-tól l-ig a mieink s a nap legnagyobb része mirajtunk kívül zajlik le. De még így sem mondhatjuk teljesen a magunkénak, mert bizony még órák alatt is van alkalma a gyereknek itt-ott rosszat tenni, mert sokszor a tanár is háttal van fordulva s a zajos 10 percnyi szünetek alatt is sok minden észrevétlen maradhat. Annál többet tehet tehát ezen a téren a gyermek környezete már csak azért is, mert a tanári munka nemcsak nevelésből áll, hanem nehéz tantárgyakat kell megtanítani. Igaz, hogy a modern pedagógia a nevelésre helyezi a hangsúlyt s ez nagyon helyes is, de a gyerekeknek és a tanároknak a munkáját, eredményét mégis az egyes tárgyak tudása vagy nem tudása szerint ítélik meg. így tehát a tanítás maga is annyi idejét veszi el a tanárnak, hogy bizony a szorosabb értelemben vett nevelésre csekély idő jut. Belátták ezt a vezetők is s ennek eredménye lett az ú. n. heti egy osztályfőnöki óra. Vagyis ha az iskola az erkölcsi nevelés terén a jelen viszonyok meilett 50 százalékot megvalósít, a másik 50 százalékot a gyermek szüleinek, hozzátartozóinak kell kiegészíteni. Hogy a szülök, hozzátartozók, szállásadók ezt az 50 százalékos vallásos-erkölcsös nevelési feladatot hogyan oldják, meg már az előbbiekben is megadtam a választ. A gyerek mindig legyen szem előtt, a bűnt ha csak lehet, meg kell előzni, de ha már megvan, meg kell büntetni. Óvjuk gyermekeinket a rossz barátoktól. Hány, de hány gyerek maradna ártatlan, tisztalelkünek, ha azok az intim beszélgetések ezektől a barátoktól elmaradnának. Természetesen itt a legfontosabb az, hogy mindazok, akik a gyermekneveléssel foglalkoznak, legyenek azok tanárok, nevelők, szülők, hozzátartozók, rokonok vagy szállásadók, hogy maguk is a jó erkölcsök útjain járjanak, maguk is vallásos lelkületűek legyenek, mert minden szóbeszédnél hatásosabb a jó példaadás. Ha a gyereket meg akarjuk reformálni, a reformokat magunkon kell kezdeni, mert ha nem alakultunk át magunk is azzá, amivé a gyereket akarják átalakítani, a gyerek is tudja azt a közmondást : vizet prédikál és bort iszik. A vallásos nevelés célja tehát az erkölcsös embertípus kialakítása, aki mindig tudja mi a helyes és mi a helytelen; abban a pillanatban és nem később. Sokan azt gondolják, hogy a vallásos nevelés csak annyiból áll. hogy a gyermek megtanulja az imádságokat és teljesíti vallási kötelességeit. Ter-