Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1936

— 8 — A nevelés tulajdonképen — mondja Linus Bopp — formálás, alakítás, de ennek nem szabad csak külső formában, külső csiszoltságban, „schliffben", csupán ügyességben feloldódnia, hanem inkább a lélek mélyebb rétegeit megragadnia, az ember lényét a legmélyebb létében és a legmagasabb értelmében kell kifejlődéshez juttatnia, a nevelés tehát lényalakítás. Az emberről pedig tudjuk, hogy legmélyebb lényében és a legmagasabb értelemben Isten gyermeke, Isten képmása. Ez az ember számára adomány, de egyúttal feladat is. Az eszmény Jézus Krisztus. Benne itt a ragyogó isteni kép az emberi természettől árnyalva jelenik meg és így az emberi igyekezet számára foghatóbb, utánozhatóbb. „Megjelent Üdvözítő Istenünk kegyelme minden embernek s arra oktat minket, hogy tagadjuk meg az istentelenséget s a világi vágyakat és éljünk józanul, igazán és jámborul e világon. (Tit. 2, 11—12.) És akit a Megváltó-kép még vakítana, az elé e ragyogó megváltói kép száz és száz árnyalata lép a szentek alakjaiban, akik Krisztus követésének szintén sok lehetőségét mutatják neki. Az egyházi évnek nevelő hatása közelebbről úgy mutatkozzék, hogy az Üdvözítővel kicsinyek és nagyok leszünk és így megérünk Krisztus teljes férfikorára, hogy engedjük tehát az év folyamán kialakulni magunkban az Üdvözítőt. Az Egyház mélyen beleás lényünk talajába, felássa a legmélyebb rétegeket, megpuhítja és meglazítja azt. Következetes alapossággal jár el, anélkül azonban, hogy céltudatossága formalizmusba, vagy pedantizmusba veszne. Mily szépen, meghatóan rajzolódik ki az egyházi év nevelő munkájával az Üdvözítő alakja Algoet Károly, a 14 éves belga bencés diák lelkében. Ebben az eleven, vidám fiúban kezdetben sok a különféle diákgyarlóság. Idővel azonban felveszik az intézet gregorián gyermekkarába. Az egyház e hivatalos liturgikus énekének égbetörő dallamai, imádságos, művészi előadása igazi ünnepi köntösben, áhítatra gyullasztják a kis Karcsi fogékony lelkét és alkalmassá teszik azon kegyelmek befogadására, melyek az egyes szent titkok ünnepléséhez vannak kötve. Külön is foglalkoztatják Karcsit a liturgiával, a szentmisével, ünnepekkel, az egész egyházi évvel. Mindez gazdag élmény a fiú számára, kinek lelkében idővel egy új világ bonlakozik ki. Az ünnepélyes istentiszteleten való tevékeny, imádságos részvétel és az abból nyert kegyelmek kisugárzása új irányt szab a fiú életének. Gyökeresen megváltozik s nevelőinek, tanárainak büszkesége lesz. A liturgikus időn és az annak középpontjába beállított eucharisztikus áldozaton, szentmisén és áldozáson, továbbá a már szintén említett liturgikus imádságon kívül nagy nevelő értékük van a katolikus ifjúság életében mindazoknak a szentségeknek, melyek gyermek- és ifjúkorát megszentelik és belekapcsolják az Egyház nagy életközösségébe, így a keresztségnek, bérmálásnak és a bűnbánat szentségének. A keresztség a természetfölötti krisztusi eugenia alapja, forrása.