Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1936

— 9 — Lényege : új ember, új képességekkel, új élettel, új céllal ; Isten gyermeke Krisztus képével a lelkében, Krisztussal mint életprincipiummal, Krisztussal, mint életcéllal. Ezt a krisztusi beállítottságot és az istengyermekség tudatát kell az ifjúságban is állandóan ébren tartani a nevelőnek az által, hogy későbbi, értelmesebb éveiben „átéleti" vele mégegyszer a keresztséget ; az első szent áldozás, a bérmálás, az iskolából való elbocsátás kedvező alkalmak ahhoz. De nagyon ajánlatos a katolikus diáknak megújítani a keresztségi fogadalmat minden esztendőben a keresztelés évfordulóján is, hogy ily alkalmakkor is főiszítsa magában az istenfiúság élő tudatát, mely a legbiztosabb módja a vallásos önérzet megerősítésének. Igen fontos nevelő értéke van a bérmálás szentségének az ifjú serdülő korában. Ez a kor a benső és külső harcok kora. Erősebben kell harcolnia a diáknak lelke tisztaságáért, hitéért és ezért esdi le rá az Egyház a Spiritum forttudinist, az erősség Lelkét. A bérmálás tehát ily szentségi ifjúavatás, lovaggáütés, katonasorozás Krisztus hadseregébe. „A keresztség a templomépítés kezdete, a bérmálás, a templomszentelés ünnepe, a vallási nagykorúsítás szentsége." (Tóth T.) S hogy így nagykorúsítva is mentül gyorsabban részesüljön az ifjú a Szentlélek hét ajándékában, azért ajánlatos ezt a szentséget is, annak egykori felvételét újra átélni, a bérmálási évfordulót lélekben megünnepelni, a bérmálási kegyelmet megújítani. Amit ugyanis Szent Pál a papirend szentségével kapcsolaiban mond, elmondható a bérmálási kegyelemről is: „Ne hanyagold el a benned levő kegyelmet, mely adatott néked." (1. Tim. 4, 14.) A bűnbánat szentségének nevelő értékét minden időben tapasztalhatja az az ifjú, aki e szentségben nemcsak bizonyos rezerv-keresztséget lát annak a számára, aki szerencsétlenségére elvesztette a keresztségi kegyelmet, hanem az egyéni lélekvezetés iskoláját és a kegyelmi gyarapodás gazdag forrását is látja benne. Oswald Spengler a keresztség és a bűnbánat szentsége között a legerősebb ellentétet találja: amaz, (mint gyermekkeresztség) szerinte a legpasszívabb, a bűnbánat szentsége pedig a legaktívabb szentség. És valóban, ennél különösen a bensőségnek magas teljesítményeit kívánják. De micsoda értékeket is vált egy-egy igazán bensőséges gyónás a lélekből ? A lelkiismeretvizsgálat önismeretre, önmagával szemben való őszinteségre neveli a lelkeket. A bánat és az erős fogadás az akarati és érzelmi köröket mozdítja meg, bátorságot és erőt ad a szebb élethez. A gyónás igazmondásra és alázatosságra nevel, az elégtétel viszont igazságosságra és hálára. A confiteor kiemeli a világ középpontjából az ént és megtöri a teremtés összhangját szétromboló emberi gőgöt, büszkeséget. De visszatérhetünk e szentség után ismét az Eucharisztiához, kiemelve azt a liturgikus nap keretéből s vizsgálva további nevelő értékeit. Az Eucharisztiában van tulajdonképen a katolikus vallás szíve. A régi görögök azt gondolták, hogy az eleuziai misztériumok tartották össze a világot. Portó