Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1936

— 7 — Már a 9. század második felében szokásban volt az is, hogy a hét egyes napjait bizonyos hittitkoknak és szenteknek tiszteletére szentelték. Ezt mutatják a hét különböző napjainak u. n. fogadalmi miséi. Ezen misék szerint hétfő a Szentháromság napja, kedd az angyaloké, a bencéseknél Szent Benedeké is, szerda Szent Józsefé, vagy az összes Apostoloké, csütörtök a Szentléleké és az Oltáriszentségé, péntek Krisztus szenvedéséé, a Szent Kereszté és Jézus Szentséges Szívéé, szombat a Boldogságos Szűz Máriáé. Mindezekből önként adódik a hét egyes napjainak bizonyos újabb színezete, gazdagodása, amely egyúttal újabb lélekmunkára való ösztönzést, nevelő értéket jelent. Az önmagát nevelő diák is így, nap-nap után más hittitok kegyelmi áldását, más szent közbenjárását, pártfogását kérheti küzdelmes szellemi és lelki munkájához. Még tágabb időkerete a liturgikus beállítottságnak a hónap. Amint a naptárban is van a hónapoknak ssját jellegzetes szemléltető képük, úgy az Egyház is ad majdnem minden hónapnak sajátos, egységes jelleget. Ez az által történik, hogy egy közbeeső nagy ünnep a hónapnak, sőt: még azután is több napnak, hétnek sajátságos feszültséget kölcsönöz, vagy az által, hogy az Egyház egy különösen nevelő ájtatossági gyakorlatot egy egész hónapra, vag>- még azon túl is kiterjeszt. így december és január hónapja a karácsonyé, február és március a böjté, április a húsvété, május a Boldogságos Szűzé, június Jézus szent Szívéé, szeptember az őrangyalé, október a rózsafűzéré, november pedig a mindenszenteké és halottaké. Még ennél is nagyobb időközei a liturgikus időnek a lelki élet három fokozatos útja szerint megosztódó három évszak, még pedig a via purgativa évszaka adventtől hetvenedvasárnapig, a via illuminativa időszaka hetvenedvasárnaptól pünkösdig és a via unitivá ideje pünkösdtől adventig. Ez az évszaki jelleg azonban csak azok előtt domborodik így ki, akik a misekönyvet, mint az Egyház legszebb és legtartalmasabb imádságoskönyvét napnap után használják, miseimádságait, szövegeit szinte elmélkedve imádkozzák. Elérkeztünk végül a legnagyobb liturgikus időegységhez, az egyházi évhez. A liturgikus év, talán úgy mondhatjuk, hogy az a kapu, amelyen átvonul az Ó-szövetség a patriarchákkal és prófétákkai, lezárva a sort Keresztelő Szent Jánossal. Átvonul Jézus Krisztus egész életével, az Apostolok, az egész keresztény üdv- és szentek története, sőt maga az előlegezett világvége. És ez a kapu elég magas. A liturgiának ugyanis mely az egyházi év kapuján át vonul, nemcsak a Szentírás és az egyháztörténelem könyve van a kezében, hanem a szentségtartó is. Azaz nemcsak elbeszél, legyen az még oly drámai is. Nem, az Üdvözítő valóban jelen van és valóságot ünnepel Egyházával, az 0 megtestesülését és megváltó munkáját. És a szentek is, akiket ünneplünk, kezdve az Isten Anyjától, nem a múltéi, nemcsak emlékük él tovább, hanem kapcsolatban is vannak velünk, a legteljesebb életközösségben.