Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1936

— 6 — kőzni sem egyéb jócselekedetet véghez vinni nem szeretsz, erősítsd meg magadat Krisztus testével s bizonyára áhítattal és buzgalommal telsz el. Ha végre tisztátalanságra ingereltetél, főleg akkor vedd magadhoz a legnagyobb szentséget és Krisztusnak egészen tiszta teste egészen szemérmetessé és tisztává tesz." Az eucharisztikus áldozat, a szentmise és a nyolc liturgikus napszak imádsága, himnusza tehát egy liturgikus napszak éltető Napja és csillagkoronája, mely megszenteli az Isten nagy ajándékának, az életnek könnyen, sokszor igazán gondtalanul leszakítható, figyelemre nem méltatott kis időszakait. A liturgikus életnek már nagyobb időkerete a liturgia hete, melynek egyes napjait a teremtéstörténet napjaival, időszakaival hozzák vonatkozásba. Ezt a kapcsolatot elsősorban a napi vesperas, vecsernye himnusza domborítja ki. Ezek szerint a vasárnap a világosság teremtésének és Krisztus, az új világosság sírból való felszállásának, feltámadásának napja. A liturgiából élő lélek ezen a napon a bűn, különösen a halálos bün sötétségéből kiemelkedő verőfényes isteni élet kegyelméért könyörög. Hétfőn, az égboltozat teremtése napján a hit világosságát kéri. Kedden a szárazföld és tenger elválasztásával kapcsolatban üdítő kegyelem-harmatot kér a sebzett, bűnös szív sivár földjére. Szerdán a nap, hold és a csillagok teremtésére gondol és kéri a Mindenhatót, hogy űzze el a szívek éjtszakáját és leemelvén a bűnök láncát, rendhez, törvényhez szoktassa a lelkeket. Csütörtökön a halak és madarak teremtése során azt kéri, hogy szabad maradjon a kislelküségtől és az elbizakodottságtól. Pénteken emlékezetébe idézi a szárazföldi állatok és az eredetileg tökéletes ember teremtését, akiknek szolgált a látható teremtett világ. De emlékezteti e nap arra a pusztulásra is, mely a teremtés koronáját, az embert érte és ezzel együtt a javulás szükségességére is és felébreszti benne a vágyat Istennek mindent helyreállító kegyelme után. Szombaton, a hét végén, a világ végére gondol és arra a magatartásra, amilyent akkor szeretne tanúsítani. Mivel a vasárnap eredetét az Úr feltámadásának köszöni és így tulajdonképpen egy hetenkint visszatérő kis húsvéti nap, s minthogy a húsvét napja annak a hatalmas, nyolc napi drámának befejezését mutatja be, amely az Úr Jézus Jeruzsálembe való bevonulásával kezdődött, és amely évenkint megadja ama „Nagy hét" minden egyes napjának sajátos bélyegét, azért indítva érezheti magát az ember arra is, hogy amint minden vasárnapban egy kis húsvétot, úgy minden hétköznapban egy-egy megfelelő nagyheti napot lásson. S hogy ez a gondolat a történelem folyamán különösen a hét második felét illetőleg valóban szerepet játszott, azt bizonyítja az Isten békéjének mozgalma. A fegyverszünetnek (treuga Dei) egy 1040-ben hozott zsinati határozat szerint mindig szerdán este kellett kezdődnie és hétfőn reggelig tartania?