Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1934

— 5 — gyámolítójának, Maecenasnak. Az etruszk fejedelmi család ivadéka lassanként holtig tartó bizalmas barátságába fogadta az egykori rabszolgának fiát. Maecenas révén magával a véres hóhérból békefejedelemmé változott Augustusszal is érintkezésbe jutott. Lassankint átlátta, hogy a monarchia szükséges államforma, a birodalom egyedüli megmentője. Hódolattal csatlakozott az uralkodó politikai reformeszméinek szolgálatába, lelki függetlenségét azonban megőrizte a császárral szemben is. Legszívesebben ajándékba kapott kis birtokán tartózkodott, a szelídhajlású szabin hegyek között, mígnem a hirtelen halál elragadta Kr. e. 8-ban. Maecenas mellé temették, kit lelke felének nevezhetett. Hogyha Horatiusnak alig tízezer sornyi, tehát nem nagy termékenységü költészetét vizsgáljuk, először is rendkívüli változatossága tűnik fel tárgyban, eszmében és formában. Tárgy szempontjából költeményei számtalan apró vonásban elénk tükrözik korának egész képét : a hatalmasokat s az utca alakjait, az erények s főkép a bűnök rajzát, az élet komoly s főleg nevettető jeleneteit, felemelő s lesújtó tényeit. S minderre rávetíti tiszta, finom, nyugodt szellemének fényét. Az az ember volt, ki higgadtságát az élet mindén körülményei között megőrizni igyekezett. Hangja is az eszes ember lehiggadt hangja. Nem találunk nála lángoló képzelődést, magával ragadó szenvedélyt, misztikus mélységekben járást, avagy játszi szárnyalást. Nem lángeszű, hanem bölcs lírikus, a reflexiós költészet mestere. Eszméi a bölcs ember eszméi s részint örökérvényű élettapasztalatokat fejeznek ki, részint a görög bölcselők nézeteit. Nincs kialakult bölcseleti rendszer műveiben, római gyakorlati szellemének megfelelően eklektikus, azaz a természetének megfelelő erkölcsi és esztétikai nézeteket teszi csupán magáévá, amelyek segítségével alapjában véve haragra lobbanó és érzékies természetén uralkodni törekszik. Bölcselkedésének alapja a Sokrates-Platon-féle tanítás. Költői működése javarészére azonban eleinte inkább az epikureizmus, élete vége felé pedig inkább a stoicizmus hatott. Epikurus erkölcsbölcselete a boldogságot a negatív élvezetben látja : az érzelemvilág nyugodtságában. A közügyek elől magábavonuló ember az eszményképe, ki egyszerű életmódjában az arany középút követésében elkerüli az emésztő nyugtalanságot. A stoikus bölcselkedő ellenben az erényes életben látja a legfőbb, egyedüli jót, amikor az ember esze megegyezik a természet törvényeivel, akarata a világkormányzó isteni akarattal. Az ilyen ember a köz érdekében fejti ki tevékenységét, miközben az erény háromszoros paizzsal oltalmazza minden szenvedély ellen. E kétféle bölcselet java eszméi mind megtalálhatók Horatius költeményeiben. Rendkívül változatos a formában is. Ezt tartotta legfőbb érdemének s ezért becsüljük mi is elsősorban. A görög lírai költészetnek csak gyér töredékei maradtak reánk. Horatius azonban, ki a legrégibb görög lírikusok tanítványa volt, megmentette s ránkhagyományozta a klasszikus szépségű műformákat, amelyeket római szellemű tartalommal töltött meg. Időrendben először epodusokat írt, amelyekben egy hosszabb sort egy