Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1932

— 20 kázusproblémáinak szerepére gondolunk, az analizáló hajlam megnyilvánulásaira, mely végigvonul az egész francia irodalmon. A Carte du Tendre és Camille-Sabine dialógusa ugyanazon törekvések kifejezése. Corneille és Racine összehasonlításánál is a nagyobb szellemi összefüggések értetik meg a két klasszikus eltérését. A XVII. század centrális kérdése a kegyelem s a szabad akarat problémája, a két író felfogása is a kettős teológiai irány vonalához igazodik. Szabadakarat és kegyelem pólusai szerint rendeződik a francia klasszicizmus sok kérdése. Természetesen az ilyen magyarázatoknál elengedhetetlen a más tárgyat tanító tanárral (fent említett esetben pl. a hittanárral) előre megbeszélt koncentráció. Áldozatot kiván a tanártól az ilyen interpretáció, de az eredmény magasabbrendű lesz. Éppen hazai irodalmi oktatásunknál látjuk, hogy diákjaink nem tudnak olvasni, a szövegmegértésen felülemelkedni. Közizlésünk fejletlen volta, nemzeti klasszikusaink könyvtári jelentősége sekélyes irodalmi nevelésünk folyamánya. Ezen a téren a németekkel együtt mehetünk tanulni a franciákhoz. A porosz Richtlinien a művészettörténet számára is megfelelő helyet akar biztosítani a modern nyelvek oktatásában. W. Weissbach könyve óta divattá lett a művészettörténeti kategóriák alkalmazása az irodalomra. A művelődésrajz metodikusai a hivatalos előírás ellenére is kevés érdeklődést mutatnak a kérdés iránt és Schwedtke-Salewsky két kitűnő művét nem tekintve, nem is jelent meg művészettörténetet és modern irodalmat egyaránt szemelőtt tartó középiskolai munka. A modern nyelv tanára nem tekintheti feladatának a képszemlélet nevelését, képzőművészetek tárgyalását, emlékek értelmezését, mert ezen a téren legfeljebb művelt dilettáns, nem szakember. Irodalmi mű, stílus és képzőművészeti munka között szellemi kapcsolatokra rámutatni könnyen vezethet önkényes megállapításokra. L. Spitzer szerint pl. Wechssler középiskolai olvasókönyvének képeit felcserélt címekkel is lehet hozni, mert összeválogatásuk nem szakszerű. Képek hasznosak még a felsőosztályú könyvekben is és e tekintetben a német kiadók az alacsony ár mellett is pompásan illusztrált könyveket adnak az ifjúság kezébe. Az alsó osztályok tankönyveiben a képek szerepét más szempontok teszik fontossá. A művelődésrajz elve nagy vitairodalmat hozott létre. Maga a princípium máig sem nyert általánosan elfogadott formulát. Th. Litt is objectum materialenek tekinti a munkaiskola formális szerepe mellett. Az életszerűség hangoztatása, úgylátszik, nem kedvez az elméleti megfogalmazás pontosságának, ez teszi a Kulturkunde irodalmát nagyon kétséges értékűvé: sok csatározás az alapfogalmak tisztázatlansága miatt. Súlyosabb vád a művelődésrajz ellen, hogy kész sémákat ad a tanuló elé, előítéletekre nevel s állandóvá teszi az idegen nép távolállásának tudatát, mely a háború óta olyan súlyosan üli meg a lelkeket. Teljesen mindegy, a régi sommás jellemzést adjuk-e: a francia könnyelmű, dekadens nép, vagy tudományosság látszatával igyekszünk, sokszor legjobb akaratunk szerint, az