Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1932

— 16 érdeklődését nem elégítik ki. Tehát a reáliák megmaradt része is újra dolgozandó fel a tanulók lelki diszpozícióinak tekintetbevételével. Az új német iskolakönyvek mintául szolgálhatnak, hogyan lehet és kell reáliákat hozni, melyek nem lesznek száraz felsorolássá. A reáliák között a régi könyvek is ismertették Párizst és sorra hozták műemlékeinek rendszerint rossz képeivel Baedecker-szerü adataikat. Ez az eljárás kétszeresen hibás, még a legjobb illusztrációk sem keltik fel a tanulók nagy részében az érdeklődést; sokkal jobb Lepointe-Schön olvasmánya, mely a városképpel egy autocar körutazás által ismertet meg, ahol szellemes komikum segítségével rögződnek meg az adatok. Párizs életét olvasmányok sorozatával lehet illusztrálni, érdekes utcai jelenetek, párizsi néphumor jobban érdeklik a serdülőkort, mint a műemlékek. De Párizs jelentőségét nem is a műemlékek teszik, ezért marad Párizs igazi értelmezése a felső osztályokra. Vossler szerint nem a királyok hatalma tette az íle-de-France-i nyelvjárást köznyelvvé, hanem Párizs presztízse tette a királyságot a központi hatalomnak szimbólumává, majd tényleges hordozójává. A centralizáló törekvés, mely végigvonul a francia történeten, egy struktúrvonásnak, a racionális rendszerezés becsülésének megnyilvánulása. Párizs tárgyalása nem intéződik ugyan el rövid olvasmánysorozattal, de sok más, a serdülőkort érdeklő olvasmánytól támogatva az eleven valósághoz közelebb fog kerülni. így lehet elérni, hogy oly hétköznapi dologban, mint Franciaország vasúti térképe, a francia szellem egyik legfőbb vonásának kifejezését lássuk. A középfokú nyelvtanítás programmjában ott szerepel a francia történelem is. Itt is francia iskolakönyvek szolgáltak forrásul. Mégha olyan modern könyvet veszünk is kezünkbe mint Engwer-Jahncke-ét, láthatjuk, hogy források becsületes megnevezésével francia szerzők szemelvényeit, illetve kivonatait hozzák. Hiányzik belőle a speciális nemzeti célkitűzés. Olyan, mintha történelem könyvet kellene tárgyalnunk egy éven át. Szükséges a francia történelem ismerete, de csak azokat a mozzanatokat tárgyalhatja a modern nyelv tanára, melyek a mai nemzeti életnek is számottevő tényezői, mivel csak ezek függenek össze a francia szellem mai képével. Tárgyalásának szempontja is élesen eltér a történelem tanáráétól. Amig ez utóbbi tárgyilagos valóságában törekszik ábrázolni a történelmi személyt vagy eseményt, a francia nyelv tanára előtt az a Napoleon, Jeanne d' Arc lesz a fontos, aki a mai francia lélekben él, a legenda, a nemzeti mitosz hőse. A nyelvtan alsó és középfokú tanításánál nem látjuk a Kulturkunde alkalmazásának nyomát. Bátran hozzátehetjük: Deo gratias. A nyelvtan szerepét a nyelvtanulás, elsősorban az írásbeli nyelvkészség elsajátítása szabja meg. Ezt a célt Vossler és Lerch idealisztikus nyelvtudománya nem érheti el. Az iskolai nyelvtan nem filozófálhat nyelvi jelenségekről, történeti visszatekintésnek is csak ott van jogosultsága, ahol a szinkrónikus jelenség megértését segíti elő. A mai német iskola mindenesetre szakított az előző irányzat nyelv-