Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1928

— 23 — sújtották. A Benedek-rend mintegy gondviselésszerű intézmény jelent meg, hogy az Úristen kezében eszközül szolgáljon a társadalom és az Egyház megsegítéséhez. Hármas nagy hivatás várt a Benedek-rendre. Először nagy a jelentősége Szent Benedeknek és rendjének a szerzetesség történetében. Szent Benedek nélkül a pusztákból, sivatagból kiindult szerzetesség az egyháztörténetnek csak egy fenséges lapja lesz, semmi más. Törvényhozóra, törvénykönyvre volt szükség, hogy új, energikus lökést lehessen adni a mozgalomnak, fegyelmezhető legyen annyi szétszórt erő és jóakarat. És kellett annak megmutatása, mit eredményezhet a Regula szerinti élet. A puszták remetéinek életéből átvéve az értékesíthető elemeket, Szent Benedek olyan rendszert alapított meg, mely megfelelt az új népek szükségleteinek, kik e korban léptek az egyház kebelébe, de megfelelt minden időnek, minden kornak, tartósabb, a kor követelményeinek megfelelő szervezetével és alakította századokon keresztül a hit hőseit, az Egyház védelmezőit. De a szerzetesi élet megteremtésén kívül még volt egy nagy hivatása a Benedek rendnek a vallási élet terén. Iskola kellett az erény, a tudomány és a buzgó apostolok számára, akik majd elmennek Európa minden pontjára, hogy elvigyék Jézus Krisztus evangéliumát. A Benedek rendi kolostorok szemináriumok voltak, ahol a térítők hadserege nevelődött, a küzdőterek, arénák, ahol az Egyház védői gyakorolták magukat, hogy az Egyházat megvédelmezhessék, akár a pogányok, akár az eretnekek ellen, a Római Egyház erősségei, amelyek körül csoportosultak mindazok, akik Rómában a keresztény egyházak vezetőjét látták, előretolt őrszemek a Krisztusnak újonnan meghódított országokban, hogy ott a hitnek és a művelődésnek őrsei legyenek. Szent Benedek rendjének harmadik hivatása volt, hogy újjászervezve a barbárok pusztításai által megsemmisített társadalmat azzal, hogy először az evangélium hirdetése által átalakította a lelkeket, azután azzal, hogy a megtérített nemzeteknek kultúrát és keresztény törvényhozást adott, becsülést szerzett a lecsúszott Rómától megvetett, a barbár hódítóktól nem ismert munkának. A föld müvelése, különböző mesterségek gyakorlása által a kolostorok példát adtak a munkára s ami ezzel velejárt, az állandó lakhelyen való letelepedésre. A feladat óriási volt, de az Úristen akarta. Az európai társadalom hatalmas épülete lassanként kiemelkedett a földből. Hosszú idők munkája volt ez, mindegyik század hordta hozzá a köveket, de végre is a munkát siker koronázta. A barbárságnak állandóan növekvő hullámában a Benedek-rendi kolostor mindenütt, ahol megvetheti lábát, a müvelődes végső menedékhelye lett. Ott volt kenyér a test számára, öröm és béke a lélek számára, mert ott dolgoztak meghatározott, nyugodt csendben és imádkoztak a hit fényénél. Ott még közben-közben tovább is fejlesztették a művészeteket. így azután a Benedek-rendi kolostor minden nemes törekvésnek talál-