Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1928

— 11 — Már útban volt néhány társával Monte Cassino felé, mikor visszamaradt fiai sietve küldik utána egyik társukat, ki kéri Benedeket, menjen vissza, ellensége váratlan nalállal kimúlt, nincsen ok az elköltözésre. A szent szelíden megdorgálja a hírnököt, kinél az ellenség halála fölött való káröröm érezhető volt, azután folytatta útját új otthona felé, hogy pátriárkái hivatását betöltse. Az ördög azt hitte, hogy Benedeket elűzve Subiacoból, tönkreteszi művét is. Pedig ez a megpróbáltatás csak eszköz volt az Úristen kezében, hogy Benedek nagy műve elterjedéséhez újabb lendületet adjon. Diligentibus Deum omnia cooperantur in bonum. (Akik az Istent szeretik, minden javukra válik.) Ez különben az isteni gondviselés törvénye, a kereszt misztériuma, a kálvária óta. Subiacotól három napi járásra a Garigliano síkságból emelkedik ki Monte Cassino 500 méter magassággal. Nyugat felé termékeny síkság van előtte, a többi oldalról pedig az Appeninek hegylánca veszi körül félkör alakban. Itt telepedett meg Benedek tanítványai egy részével s tette Monte Cassinot a a szerzetesség Sínai hegyévé. A hegy tetején várrom volt tornyokkal és pogány templommal. A kereszt hamarosan helyettesítette a napisten szimbólumát. Apolló temploma keresztény templommá lesz Keresztelő Szent János és Szent Márton tiszteletére. A bálványokat összetörik és lassanként szerzetes szobácskák emelkedtek a kápolna körül. Ez volt az eredete Nyugat leghíresebb kolostorának. Benedek körülbelül 50 éves volt akkor. Subiaco keskeny völgyéből Cam* pania széles horizontú vidékére átmenve, a szent pátriárka maga is átment pályájának egyik szakából a másikba, a formálás, az alakítás korszakából a teremtő tevékenység korszakába. Subiacoban tanulmányozta az akkor létező rendszabályokat és kipróbálta az embereket, Monte Cassinon az új életforma szabályait fogja összeállítani, szerves egységbe foglalni az aszkézisnek és a különböző kolostori szolgálatoknak rendjét. De főkép, egy az eddigi vezetőkénél sokkal nagyobb pedagógiai tehetséggel és sokkal nagyobb természet^ fölötti befolyással tanítványai lelkébe önti azt a szellemet, mely őt magát lelkesítette és ezáltal a Regula körül meg tudja teremteni azt az élő tradíciót, mely nélkül a legtudósabb, a legkörültekintőbb szerzetesi szabályok is holt betűk maradnak. A szent pátriárka utolsó 15—20 esztendejét arra fordította, hogy fofmálja szerzetesi családját. Inkább példájával, mint szavaival iparkodott ezt elérni. Példájához hozzáadta csodatevő tekintélyét is. Csodatevő efejének akkora Ívre volt, hogy a gót király, Totila, aki Itáliát pusztította, kíváncsi volt rája. Bejelentette tehát magát Benedeknél és fényes kísérettel közeledett a kolostorhoz. Próbára akarván tenni a szent pátriárkát, a kolostor előtt levetette királyi ruháját és királyi díszben Riggo nevű főtisztjét küldte előre, hogy kipróbálja a szent prófétai tehetségét. Benedek a kolostor kapujában várta a királyt. Amint megpillantotta a főtisztet, rászólt : Vesd le fiam ezeket a díszes ruhákat, nem a tieid ezek. Az ijedtségtől megdöbbent főtiszt lélekszakadva