Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1915

4 A szabadságharc izgalmai a gyermekifju Vaszary lelkén is átviharzottak. Édesanyja aggódó kérésén, fiatal korán és gyenge szervezetén mult, hogy nagy rendtársainak, Rónay Jácintnak példája és Czuczor Gergelynek lángoló riadója őt is el nem ragadták a szabadságharc fényes, borús viadalmába. Mint tanár keserűen érezte, mint hazafi átszenvedte az elnyomatásnak sok szomorúságát és sohasem feledte, hogy a mindent kockára vető merészség majdnem egy nemzet életébe került. Ez a fájó tapasztalat még közelebbi lelki rokonságba hozta nagy földijének, Deák Ferencnek szellemével. Vaszarynak e viszonyok hatása alatt fejlett, tartalmas lelke itt Pápán bontogatta szárnyát a tanárnak, irónak, társadalmi munkásnak hármas irányú, de egységes szellemtől áthatott működési körében. A pápai gimnáziumnak Füssy Tamás igazgató s jeles historikus oldalán egyik vezető szelleme lett. Tanítványaihoz, kikkel midőn az Esterházy-park pázsitján együtt labdázott, a jégpályán együtt korcsolyázott, vagy ha az utcán összetalálkozott, mindig volt egyegy jó szava, nyájas mosolya. A fiuk valami tavaszias derűt, tiszta életörömet éreztek jókedvű, harmónikus lelkű tanáruk körében. Fölmelegedtek s önként megnyílott lelkük bizalmas közlésekre. Növendékei nemcsak szerették, hanem becsülték is. Érezték, látták, hogy nevelőjüknek minden szava egybevág a fegyelmezett s buzgó papnak, a lelkes és bátor hazafinak jellemes életével. Az iskolában pedig valósággal szomjúhoztak órái, különösen történelmi előadásai után. Ilyenkor a padokból a katedrához közelebb nyomultak, hogy annál jobban élvezhessék szavait s egyet se szalasszanak el közülök. Előadását halkan, szinte elfogódottan kezdte. A szó a tollbamondásig csiszoltán s egyre könnyebben és lelkesebben áradt ajakáról. Szava az előadás folyamán mindig jobban izzott, áthevült, mig szárnyaló, nemes pátoszával, képzeletének gyorsan és színesen toluló képeivel el nem ragadta, káprázatba nem ejtette amúgy is hevülékeny, ifjú hallgatóit. Tanúskodjék helyettem egyik pápai tanítványa, ki negyvenöt év multán irta Vaszaryról : „Mindnyájan rajongtunk érte ; kivált történeti óráinak örültünk. Gyermeki szivünket senki sem tudta olyan lelkesedésre lobbantani, mint ő ; csupa láng, csupa rajongás voltunk igéi nyomán a hazáért". Tanítványait" nemcsak tudományra oktatta, hanem órák közben, magán érintkezésben, az iskolai ünnepek magasröptű szónoklataiban, minden alkalmat megragadott deákjai vallásos és hazafias világnézetének kialakítására. A jellemet többre tartotta a tehetségnél. Főapát korában az előtte érettségiző, ma hadakat vezető József főhercegnek