Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1915

Vaszary Kolos emlékezete. 1832 fefer. Í2. — J9Í5 szept. 3. Szívesen megragadom az alkalmat, hogy — rövid tanári működésem befejeztével mintegy a magam bucsuzójául is — pár búcsúztató szót írjak ifjuságunk számára arról az elhunyt nagy férfiúról, akivel, bár félszázados időkülönbözettel, egy intézetben, egyazon bájos balatoni tájnak regés, romantikus légkörében voltam szerencsés én is nevelődni ; kinek bőkezű adományában mint keszthelyi gimnázista, éveken át részesültem ; kinek Történelmi életrajzai, mint gyermekségem első, komoly olvasmánya, képzeletemre s életemre elhatározó befolyást gyakorolt ; s ki mint az ifjúságnak nagytudásu s tüzes lelkesedésü tanítója, szeretettől hevülő nevelője, ideálként lebegett szemem előtt. A kegyelet adóját intézetünk egykori, nagyjövőjü tanára iránt, Vaszary Kolosnak a jelen iskolai év elején történt elhunytakor gyászistentiszteleten való részvéttel rótta le az ifjúság. E sorok csak a hatvan esztendő homályát akarják oszlatni s alakját kidomborítani annak a halvány arcú, villogó szemű s mély nézésű, fiatal bencés tanárnak, ki a közfigyelmet itt Pápán vonta először magára s indult el a nem is álmodott magaslatig emelkedő életútjára. Tanári pályáját Komáromban kezdte, de már két éves komáromi tanárkodása után Pápára került s itt 1856-tól 1861-ig működött. A kezdet nehézségein átesett, huszonnégy éves fiatalember már tudásban és nemes vonásokban gazdag lelket hozott Pápára. Jó szüleitől, kiknek emlékén gyengéd szivének egész melegével csüngött, nemes szivet, mély vallásosságot, költői hajlamot örökölt. A tehetséges fiu, mint egyik első eminens, a premontreiek keszthelyi gimnáziumában lelt szakavatott továbbképzésre. Történeti érzéke, mely már Kisfaludy Sándor ódon zamatu regéiben megzengett szülőföldjén fölébredt lelkében, szerencsésen kifejlett a nagymultu pannonhalmi főmonostorban. Az érdemes tanárokon, a rengeteg tudásu Czinár Mór histfolkuson kivül, a nagy idők is hatottak reá. P