Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1913

12 világba vetett hit keveseknek ad erőt a bajok viselésére manapság. Meg azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az ember boldogsága mindig relativ dolog. Annál boldogabb valaki, minél kevesebb a ki nem elégíthető vágya. S a mai embereknél az arány a vágyak és kielégülések közt sokkal rosszabb, mint volt azelőtt. Lemondani pedig oly nehéz neki, akinek nagy eszméi nincsenek ! A romlott irodalom folyton érzéki élvezetekre izgatja. A nagyvárosi fény és pompa, a túlzott szellemi munka szintén ilyen hajlandóságokat nevel bele. A fejlődő technika mindig újabb és furfangosabb módon csábítja és csalogatja. Mily kevés tud ellentállani, mily kevesen tudnak mértéket tartani ! Pedig drága ára vau az élvezetnek. Nemcsak pénzben, hanem egészségben, lelki javakban és pótolhatatlan életerőkben is borzadalmas a pusztítása ! Ezért oly sok az idegbeteg közöttünk. Azért van oly sok hajótöröttje az életnek, akikkel utoljára az őrültek házában vagy az öngyilkosok hullaházában találkozunk. Azért oly sok a kétségbeesett s meghasonlott lélekkel járó-kelő ember a modern, villamfényes s jól gondozott nagyvárosok utcáin ! Azért ! Mert az ember boldogságra van teremtve. S minél műveltebb, annál erősebb és öntudatosabb ez a vágy benne. De a mai életviszonyok ilyen boldogságot számára nem teremnek. Az egyes ember belefárad ebbe s csakhamar kiábrándul. De folyton újak, új tapasztalatlanok jönnek s nőnek helyettük. Kiket szintén a tudomány ejtett meg s a világ szépsége ragadt magával. Akiben van érzék az emberi sziv boldogtalansága iránt s akiknek állásuknál fogva kötelességük a növekvő nemzedéket gondozni, azok már régen gondolkodnak, hogyan és mivel lehetne ezen állapotokon javítani ? Hogyan lehetne a haladás értékes eredményeit javunkra fordítanunk a káros hatások nélkül. Akik már benne vannak az áramlatban, azokat aligha lehet már kimenteni belőle. De talán lehet valamit tenni azok érdekében, akik csak most vannak útban az élet felé. De az bizonyos, hogy a mentésnek új utakon kell próbálkoznia ! A most érkezőket — a nevelődő új generációt — talán lehet még úgy nevelni és benne oly képességeket kifejleszteni, hogy azoknak a segítségével el tudjon igazodni a mai modern és annyi veszélyt magában rejtő társadalomban. Érvényesülni tudjon jobb^ életfelfogása s a régi hagyományok értékéről való meggyőződés harmóniába olvadjon nála az új kor szeretetével s a mai művelődés értékes elemeinek megbecsülésével. Ehhez mindenesetre új, még pedig a körülmények és az azok-