Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1913

A cserkészet és az iskola. Irta: Mátrai Goídó. Bevezetés. A szülők és a nagyközönség eléggé megszokta már, hogy a nevelés és iskoláztatás terén csak úgy napirenden vannak a folytonos újítgatások, mint a társadalmi és szellemi élet egyéb téréin. Azért nem is szokott nagyobb feltűnést és érdeklődést kelteni, ha valamely új iskolai mozgalomról, új eszme megvalósításáról értesülnek: a szülők iskolába járó gyermekeiktől, a közönség a sajtóból. Annál meglepőbb, hogy ez a legújabb ifjúsági mozgalom, amelyben a szakférfiak is az iskola egy új nevelési segédeszközét hajlandók látni, s amelyet magyar néven cserkészetnek, vagy cserkész-őrszem mozgalomnak neveznek — oly nagy feltűnéssel honosodott meg nálunk s annyira magára tudta vonni még az ifjúságtól távolállók figyelmét is. Igaz, hogy ennek az érdeklődésnek nem sok hasznát látta eddig a cserkészet ! A közönség nagy részénél ugyanis ezen érdeklődéssel egy időben nagy ellenszenv is mutatkozni kezdett a mozgalom iránt: mintha bántotta volna őket az az imponáló komolyság, amellyel mindjárt kezdetben bemutatkozott. Hogy csendben, hangtalanul, alig észrevehetően történtek az első lépések. Hogy hosszú ujságharc nem előzte meg e gondolat meghonosodását. Hogy nem kérték ki a közönség véleményét. Hanem nyugodtan, öntudatosan, saját erejében bizakodva jött s csak akkor vették észre, mikor már a kezdeten túl volt. Talán ezért emelkedtek hangok az újságokban „a furcsa öltözetű s komolykodó viselkedésű" ifjak ellen. A jobb indulatuak is mosolyogtak rajtuk és gyenge tréfákat találtak ki a mozgalom barátainak kipróbálására, vájjon van-e komoly meggyőződés ezen külsőségek megett? Mert ha van, akkor ezek a kis csipkelődések úgy sem ártanak neki. Ha pedig nincs, akkor nem baj, ha a felesleges és látszat szerint feltűnésre dolgozó mozl*