Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1913

19 nek. Álmodoznak. Mindenféle kalandokon törik fejüket. így telik el rendesen az egész nagyvakáció, amelynek ilyenformán igen sok rossz hatása van. A rossz szokások, veszélyes barátkozások, a minden tervszerűségtől való irtózás ilyenkor még nagyobb erőre kap az ifjakban. Tanulni nem akar és nincs is kedve. Más foglalkozást keresni restell. A szülők rendesen nem törődhetnek vele, meg aztán az iskolai idő alatt el is szoktak tőle. így marad aztán az ifjú magára vagy legfeljebb társaira utalva. S jaj neki, ha romlott társaságba jut ! Ilyen önmagával tehetetlen s minden akaratkifejtésre képtelen ifjút fest az életbe jutása után Molnár F. egyik novellájában. A többek közt így jellemzi novellájának ifjú hősét : „Az ifjúnak az volt a legfájdalmasabb bolondsága, hogy nyolc esztendő óta (mióta t. i. a szülői háztól elkerült) egyebet se tett, mint a rendes élethez készülődött. De ennek a készülődésnek minden fázisában megbukott. Egyszer már eljutott odáig, hogy szépen berendezte a lakását, de ekkor ruházat és koszt dolgában oly nagy rendetlenségben élt, hogy nem lehetett tudni, hogy rongyosabb-e, mint amilyen éhes, vagy éhesebb-e, mint amelyen rongyos. — Majd az öltözködési ügyet hozta rendbe ; jó szabóval dolgoztatott, de akkor már egy harmademeleti lyukban lakott, langyos kávét ebédelt és igen sokszor vacsorált szivart. Egyszóval, az általános és győzelmes rend sohasem lett úrrá a fiatal ember életében . . Ki ne ismerne rá a mai fiatalság egyik jellegzetes csoportjára ebben az ifjúban? Arra, amely nem maga intézi élete sorsát, hanem az élet dobálja őt. Kik annyira önállótlanok s a nagyváros ezernyi élvezet-alkalmaival szemben oly kevéssé biztosak, hogy egész életükben csak tengődnek és szép életet, értékes életet a határtalan élvezetvágy és akaratgyengeség miatt maguknak teremteni képtelenek. Pedig a vágy meg van bennök ! Az életösztön és a szép élet csalogató reménye dolgozik bennök. De elegendő energia nincsen hozzá. A módszert nem ismerik és támasztékot nem találnak törekvéseikben, mert akiket ismernek, azok is csak hozzájuk hasonlók. Akik legfeljebb mosolyognak küzdelmeiken s azt a tanácsot adják, hogy ne erőlködjék. Nyugodjék meg a szomorú és bágyadt viszonyokban ... így aztán lassanként kivész az ifjakból az életkedv is. Az ő világuk is hasonló lesz a kedvetlen, nyomott hangulatú s csak élvezetekre mozduló felnőtt városi nép világához. Tovább folytathatnánk a vizsgálódást, de minek ! Elég volt 2*