Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1912

9 főiskolák lelkes színjátszó ifjaiból pedig az első magyar színészek lesznek, akik fáradságot nem érezve, megvettetéssel nem törődve, nélkülözések árán, egyedül a haza szent ügyének tüzétől égve vállalkoznak arra a nagy munkára, mely létrehozta a kultura egy újabb tényezőjét, Thália templomát. Mielőtt azonban a színházakról szólnánk, megállapított tervünk szerint vizsgáljuk meg az iskolai drámák értékét, mennyiben mozdították elő azt a célt, melyet az ifjúság erkölcsi nevelésén való fáradozással az iskola maga elé tüz. Ha az iskoladrámákat pusztán irodalmi szempontból vizsgáljuk, nem mondhatjuk őket értékes, kiváló műveknek. Drámai bonyolításra alkalmas cselekvényt, költői kidolgozást vagy épen jellemzést a legtöbbnél hiába keresünk. Még a hazai iskoladrámák egyik legkiválóbb alkotása, Faludi Constantinus-a is legfeljebb egyes részleteiben bir igazi drámai értékkel. És ez könnyen érthető. Tanítással és neveléssel foglalkozó tanárok írják a színjátékot, akiknek legtöbbször tehetségük sincs kiválóbb drámai alkotásra, de nem is céljuk az irodalmat ily módon gazdagítani. A változatos, könnyen folyó verselés nagyon is előmozdította a kifejezésbeli készséget a diákoknál, mig az elég sűrűn előforduló, még a tragédiákba is beékelt mulattató részletek kivívták a közönség tetszését. Magasabb irodalmi szempontok figyelembevétele talán veszélyeztette volna azt a célt, mely így a tanulók és közönség részéről egyformán biztosítva látszott. Az a felfogás sem adja meg az iskoladrámák igazi értékét, hogy a magyar műdráma kifejlődéséhez alapot nyújtottak ; sőt Gyulai szerint a magyar dráma és színészet egyenesen iskolai drámáinkból indult fejlődésnek. Igaz ugyan, hogy az iskoladrámák akkor gyérülnek és halnak el, mikor a műdráma éledni, izmosodni kezd ; az is valóság, hogy iskoladráma-iróink közül többen irnak az első színpad számára, de ennek műsora — a fordított és átdolgozott darabok nagy számát tekintve — épen nem mutat szorosabb kapcsolatot az ebben a korban már egyre magyarosodó, népies színezetű iskoladrámával. Az iskolai színjátékok írói a maguk csekély költői tehetségükkel és kezdetleges technikájukkal nem is tudták volna kielégíteni az első színpad igényeit ; a leleményes és kiváló technikájú Kotzebue-val szemben csak Kisfaludi Károly és társai vehették föl a versenyt, akik eredeti magyar daraboknak toboroztak lelkes közönséget. Ha irodalmi szempontból nem is oly becsesek az iskola-