Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1912

8 nak, de előfordul, hogy tehetségesebb tanulót bíznak meg hasonló színjáték készítésével. Bár a XV. századtól általános a latin iskolákban a színielőadás, igazi virágzási korát mégis Németországban éli. Egymásután adják elő a bibliából és a latin klasszikus drámákból alakított darabokat, hogy a tanulók minél nagyobb jártasságra tegyenek szert a latin nyelvben és stílusban. Mikor pedig a hitújítók is fölhasználják e népszerű formát tanaik terjesztésére, az iskoladráma érdekesebbé válik, mert közelebb jut az élethez, e kor vallási küzdelmeihez. Az ilyen drámában legtöbbnyire a hitelvek megismertetése vagy az ellenfél nevetségessé tétele a főcél. Hozzánk a németországi iskoladrámának a második változata jutott el először, az ott tanuló protestáns ifjak révén. Ezt az irányt képviseli nálunk Sztárai Mihály két drámája, illetőleg dramatizált disputája. A német iskoladrámák első formáját a jezsuiták honosítják meg iskoláikban s már 1581-ben adnak elő ilynemű színjátékot a kolozsvári jezsuita iskola megnyitásakor Báthori Kristóf fejedelem és az országnagyok jelenlétében. Már ez első előadás fényével akkora hatást értek el, hogy nem katholikus nemesek is adták hozzájuk fiaikat iskolába. Jeles drámaíróik : Katona István, a hires történetíró, kinek 30 darabja közül azonban egyet sem ismerünk ; Kunits Ferenc, aki Szedéciás-át olaszból fordította ; Faludi Ferenc, akinek Constantinus Porphyrogenitusa a legkiválóbb iskoladrámák egyike ; Illei János, a Salamon, Ptolomaeus és Titus c. szomorujátékok szerzője ; ugyancsak tőle való a Tornyos Péter c. farsangi játék, melyet már a jezsuita-rend eltörlése után irt, valószínűleg világi szinpad számára. A jezsuiták örökébe az iskoladráma müvelésében a pálosok lépnek, kik a többnyire kozmopolita jellegű drámák helyett népiesebb és magyarosabb színjátékokat adnak elő. Kár, hogy e darabokból oly kevés maradt fenn Táncz Menyhért gyűjteményében. A pálosokkal együtt a piaristák ápolják az iskoladrámát a magyar nemzeti színészet megalakulásáig. Ettől kezdve egyre ritkább az iskolai színjátékok előadása, mert azt a célt, melyet el akartak velük érni, a világi szinpad tette magáévá. Erre várt ezután a nemzeti nyelv művelése, a hazafiság ébrentartása, az erkölcsök nevelése s hogy e magasztos hivatását annál sikeresebben betölthesse, maguk a piarista tanárok : Dugonics András, Endrődy János, Egerváry Ignác, Simái Kristóf is a drámaírók sorába lépnek s a világi színpadot támogatják eredeti és fordított darabjaikkal. A