Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1910

események, melyeket Sienkievicz „Quo vadis" cimü regényében olvastunk. Útba ejtettük a Quo vadis kápolnát, mely egy rendkívül kedves legenda emlékét őrzi. Midőn ugyanis Szent Péter Rómából menekült Nero üldözése elől, e kápolna helyén találkozott Krisztus Urunkkal s előtte térdre borulva kérdezte: „Quo vadis Domine?" Az Úr azt felelte, hogy Rómába megy, hogy újra megfeszíttessék, mert Péter elhagyta nyáját. Ebből megértette az apostol, hogy vissza kell térnie és mártiromságot kell szenvednie. Beléptünk az egyszerű kápolnába. Meglepett bennünket a temérdek friss virág, mely a bejáratnál levő kőlapra volt szórva. Osztályfőnökünk megmagyarázta, hogy a hagyomány szerint ez az a kő, amelyen a Megváltó állott, midőn a menekülő apostollal találkozott. Már alkonyodni kezdett és egyszerre hűvös szél támadt az Abruzzók felől, azért meggyorsítottuk lépteinket, hogy minél előbb a városban lehessünk. Kellemetlen hatással volt reánk az a sok osteria (korcsma), midőn a külvárosban jártunk. Egyiknek a címerén ezt olvastuk: „Osteria di san Pietro et Paolo". A szent nevek boszantó ellentétben voltak azzal a borgőzös lármával, mely a piszkos lebujból kihangzott és megfertőzte az egész atmoszférát. Öreg este lett, mire testileg fáradtan, de lélekben felüdülve lakásunkra érkeztünk. A látott gyönyörű emlékekbe annyira el voltunk merülve, hogy éppen nem érdekelt bennünket a modern Róma rendkívül eleven és zajos esti élete. Azért étkezés után azonnal nyugalomra tértünk és álmunkban tovább szövögettük azon képeket, melyeket az első nap gazdag tapasztalatai emlékezetünkbe és szivünkbe véstek. III. Második nap. Április 21. Gyönyörű tavaszi reggelre virradtunk. Amint lakásunk ablakából kitekintettünk, szemünk a hajnali fényben tündöklő Szent Péter bazilika kupoláján akadt meg. A szokatlan fénytünemény, valamint az óra ünnepélyes kongása komoly ünnepi hangulatunkat csak fokozta, mert éppen nagypéntek volt. Erre esett egyszersmind Róma alapításának évfordulója, azért már kora reggel a középületeken és sok magánházon nemzeti lobogók lengtek. A nemzeti ünnepre való tekintettel a délelőttöt a klasszikus emlékek megtekintésére szántuk. Legelső utunk a római fórumra vezetett. Gyalog mentünk. S, 2