Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1909
8 nem tapasztalható, mint e téren ? Pedig az erkölcsi nevelésnek ez a sarka. Ezen fordul meg nemcsak az egyén, hanem a család, az ország jó és balsorsa. Minél értékesebbek az egyének, annál biztosabb a család, az ország alapja. Az egyes ember értékét pedig nem annyira az értelmi pallérozottság, nem is az ismeretek mennyisége adja meg, hanem az a határozottság, mely akaratában nyilvánul meg, az az ellenálló erő, amely szembe tud szállni a csábításokkal ; amely le tudja győzni az ötletes, szeszélyes állhatatlanságot; amely kitart a kötelesség mellett bármilyen körülmények között; amely következetes tud lenni önmagához jó és balszerencse közt. Nagyszerű s mindenkép kívánatos cél ! De hogy el is juthasson hozzá, a nevelésnek gyökerében kell megfognia az embert ; széles alapot, tág keretet kell készítenie s erre helyezkednie, ebbe illeszkednie minden intézkedésnek : akár személyi, akár tárgyi legyen ez. A nevelés nem egy ember munkáj a. Sok ható erőnek eredménye. Természetes melegágya a szülői ház, a családi kör. S már itt is mennyi ellentétes, egymást korlátozó, rontó, de egyúttal támogató körülmény fejti ki hatását. A szülők, az öregszülők, a testvérek, az atyafiak, a jóbarátok, a cselédek : mind részt vesz a nevelés fontos müvében. Aztán az iskola. Ahány tanár, ahány iskolatárs, annyi ható erő. Az utca, a játéktér, az olvasmány, a színház, szintén kiveszi jussát az ifjú nemzedék alakításában. Végre a legerősebb, a legdöntőbb nevelő : az élet a maga helyzeteivel, fordulataival, meglepetéseivel. Hol itt a sarkcsillag, mely állandóan ragyog? Hol itt a vezérfonal, amely biztosan eligazít a nagy útvesztőben ? Hol a biztosíték, amely megóv a veszedelmektől s eljuttat a célhoz ? Az iskola szerep e. Csak az a kérdés, mit akarunk ? Azt-e, hogy a társadalmi fejlődés legyen az új nemzedék jellemének irányítója, vagy azt, hogy a jellem örökké élő eszményei vezessék a társadalmi fejlődést? „Hab itt, e kérdésnek eldöntésénél nem hányhatja a lelket. Évezredek leszürődött tiszta igazsága az, hogy a nevelésnek amaz eszmények szerint kell történnie, amelyek az idő folyton változó szükségleteitől érintetlenül acélozzák, állandósítják az emberi lélek
