Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1909

9 erőit, kapcsait, melyek alapjában tartják össze az emberek közösségét.

1 Ezen eszmények intézményszerü ápolója az iskola. Gondosan kiszemelt ismeretanyaga a benne rejlő ható erőkkel ; ez ismeretek közlésének sorrendje és módja; munkájának biztos mederben folyása; e munka eredményét szemmel tartó intézkedései és eljárása — szóval fegyelmezése és rendtartása csak azt tartja szem előtt, csak arra törekszik, hogy ezek az eszmények vérévé váljanak az ifjú nemzedéknek, szerintök alakítsák át lelkét, tudatossá tegyék azt, hogy az ember egész valója igazodjék amaz állandó igazságok szerint, nem pedig megfordítva, az ember szabja magához, mint valamely ruhát, az igazságokat. Az igazság csak egy: a tárgyi igazság. A családi életben is, az iskolában is, a társadalmi életben is, az állam életében is : mindenütt. Csak a helyzet, a körülmények, a viszonyok változnak, de e keretben az igazság mindig és mindenhol egy és ugyanaz. Mily magasztos, fönséges szerep jut hát az iskolának ! De egyben mily nehéz, mily felelőséggel terhes feladat is ! Az igazság követeli, hogy egységes legyen az eljárása. Egységes tanítóinak gondolkozása, egységes a fegyelmezésben való gyakorlata, a büntetésekben, jutalmazásban szinte a hajszálig menő összhangja s mindenekelőtt egységes az egész vonalon lelkiismeretes, következetes pontossága.

2 Enélkül meddő marad s hiábavaló minden törekvés. A legtöbb családban amúgyis sok a széthúzó mozzanat s az életviszonyok sokszor nemhogy korlátoznák, hanem még jobban lazítják. Azt a parazsat, melyet a gyermek a családi hagyományok szent oltáráról hoz magával, az iskolának kötelessége megtisztítani a hamu s koromtól, izzásba hozni, lángját szítani s alkalmassá tenni arra, hogy az életben világító fáklyája legyen az ifjú nemzedéknek. Senki abban a meddő hitben magát ne ringassa, hogy az ismeret egymagában is elégséges az erkölcsi művelődéshez. A lelki betegségek tanulmányozói, főleg az orvosok, rámutatnak arra a jelenségre, hogy az értelmi pallérozottság, az ismeretekben való gazdagság nem egyszer karöltve jár az erkölcsi hitványsággal. Nincs tehát föltétlen kapcsolat az értelmiség és a jellem között. 1 Foerster, Schule und Charakter c. m. 5—6. 1. 8 Kármán, Pedagógiai dolgozatok.