Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1908

8 volt hosszabb ideig eltartható, gabonából, a földmivelés termékeiből főtt sörféle italok váltották fel. Az egyiptomiak, kinaiak, japánok rizsből és árpából, a pannóniai barbárok Dio Cassius, Priscus szerint árpából készítik a kamon-nak nevezett félig kierjedt, csekély szesztartalmú sört. Európa legtöbb népénél, még olyanoknál is, amelyek utódai mai nap csaknem kizárólag bort isznak, a sör valóságos nép-ital volt ; viszont a germánok, akik ma nagy sörivók hirében állanak, a nyugoti népek között legkésőbb jutottak sörhöz, amelyet valószínűleg Pannónia őslakói ismertettek meg velük. Minél inkább tünedeztek az erdők, fogytak a nagy kiterjedésű legelők, vagyis minél inkább terjedt a földmivelés, annál inkább hódítanak a föld termékeiből, a gabonából, szőlőből készült szeszes italok. A földközi tenger mellett lakó népek a föníciaiak révén ismerték meg a szőlőtermelést. A görögök meghonosították Itáliában és mindkét nép, amint klasszikusaikból ismerjük, nagyon is sokat áldozott Bachus-nak; történeteikben a bor ideg- és erkölcsrontó hatásainak elszomorító példáira akadunk, habár másrészt az is igaz, hogy a császárság tivornyáiban csak az előkelők vettek részt, az athenei, spártai nép életében a szesz nem nagy szerepet játszott, a római nép is csak kenyeret és cirkuszt követelt, általában pedig mértékletes volt. Az Alsó-Duna mentén Probus császár Kr. u. III. században ültette az első szőlőtőkét ; a tulajdonképerii Magyarországba később került Görögországból, mert hisz lakói, mint ismeretes, még az V. században is sörrel fogadták a görög küldöttséget. Ausztriában Kr. u. a VIII. században kezdődött a bortermelés. A középkorban a bor mellett kiváltképen nagyobb városokban újra nagy kelendőségnek örvendett a sör is különösen a vagyonosabb osztályokban, míg a nép nagy tömege szegénysége miatt nem igen jutott szeszes italhoz. Csakhamar felderült azonban a szegény munkás osztályra is a boldogság hajnala a pálinka megismerésével ! Kezdetben ugyan csak az alchymisták ismerték és előállítása módjájt titkolták, de már a 30-éves háború idejében eléggé ismeretes volt az előállítása. Az angolok 1581-ben adtak először „qiut" katonáiknak.