Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1907

5 „Valószínű, szegény kis fiam, hogy hízelgés, taps várakozik rád az életben. Ennek meggondolása aggódó gonddal gyötri lelkemet a búcsúvétel pillanatában. Édes méreg a hízelgés: megfosztja lassan eszétől, aki megízleli, végre teljesen ostobává teszi a hiút, őrültté a kevélyet. Ilyenkor vess tekintetet ezekbe a levelekbe s nyisd meg füledet az édesanyád szájából hangzó igazságnak ; olvasd el e betűket is, szeretetemnek ez utolsó vallomását és úgy lehet, hogy ebből a könyvből tanulod meg, amit Kempis Tamás kijózanításul mondott a dicsérők s vigasztalásul a rágalmazók ellen: nem lész jobbá, mert dicsérnek, sem rosszabbá, mert gyaláznak. Ismerd meg magadat, fiam, s meg fogod tanulni ismerni az embereket. „Újra mondom, édes gyermekem: őrizd az Isten félelmét s elkerül a kételkedés, amely sivárrá teszi a lelket. Hova tekintesz majd, amikor itt lesz a szenvedés, ha nem látod szívedben őseid hitét? Mert hidd el, fiam, ha a hit nem volna az erények erénye, a legnagyobb vigasztalás volna. Nem tanítnak meg a bölcselkedők sírni ; csak a vallás édesíti meg a zokogást s tanít meg sírva mosolyogni. „Szívedben ápold a család szent szerelmét. Ennek édes gyengédsége, szentsége, tisztasága, — jól megjegyezd : szent tisztasága — meg fognak majd tanítani arra az igazságra, amelyet — a Jézus szent szerelmére kérlek — mélyen véss be lelkedbe. A férfi életében, édes gyermekem, csak két asszonynak van törvényes helye : a saját édesanyjának meg hitvesének, a gyermekei édesanyjának ! Ezen két tiszta és szent szerelmen kívül a többi mind veszedelmes eltévelyedés, avagy bűnös rendetlenség. „Vezéred mindig a becsületérzés legyen, amely az evangélium isteni erkölcsének emberi gyermeke. A nemesség — születésbeli is, észbeli is — kötelességgel jár