Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1906

17 ken csak itt-ott tengődik egy-egy bokor, mint nálunk a Karszton, az apró vizek pedig búvó patakokat alkotnak. Az őserdők területe nagyon megfogyott. Fejedelmi látvány ily őserdő, melyben egyedül a természeti elemek gazdálkodása folyik, s mely ennél fogva nyomról-nyomra változatos. Hiányzik belőle az ember rendszerető keze s éppen ez kölcsönöz neki bájt. Valósággal a zsarnokság, önkény, orgyilkosság hazája az ilyen erdő, hol egyes óriások, mint korlátlan zsarnokok uralkodnak környezetükön. Felülemelkednek társaikon, szétterjesztik hatalmas ágaikat, míg a többiek elvesznek a nyirkos homályban. Még pusztulásuk is ily zsarnokhoz illő ; mihelyt elérkezik ugyanis éltüknek alkonya, az Isten haragja, a villám vagy a szélvihar, nem ritkán valami apró élősdi állat, vagy növény annyira megingatja őket, hogy törzsük megroppan és óriási robajjal s még nagyobb pusztítással dől a földre, korhadó teste fölött megindul az örökösök versengése, míg valamely hatalmas ismét kihirdeti egyeduralmát. Valóságos csatamező az ilyen őserdő, melyet az elesettek teteme eltorlaszol, az élők pedig görbült ágaikon viselik a küzdelem nyomait. Az elesett hatalmas törzsek elkorhadt testén számos új mag csírázik és kezdi meg csemetévé fejlődve a létért való küzdelmet mindaddig, míg végre reájuk is elérkezik a kimúlás órája, amikor azután ők is új nemzedéknek hagynak termő helyet. Bármily szép és fenséges is az ilyen őserdő, a művelt ember szivesebben látja a mérsékelt égöv dúslombozatu erdeit, ahol nagyon szívesen elidőz. Sem a hideg, sem a forró égöv erdei nem elégítik ki annyira ; az előbbiek látásától inkább borzong, hogysem vonzódnék hozzá, az utóbbiak nyomasztó homálya is lehangolólag hat annyira, hogy a tisztások verőfényét ép oly örömmel üdvözli ott az utas, mint a rab a szabadulás óráját.

1) Kíméljük tehát erdeinket, melyek a teremtő műérzéknek hathatós rugói, mentsük meg legalább a meglevőket, ha egy-két évtized múlva nem akarunk kopár, vizmosta partokat látni hazánk legszebb helyein. * * * Ennyi összekötő kapocs dacára még sem fejlődött ki az ember és a növényvilág között oly szoros viszony, melynek egyik ') Hanusz : A fák birodalmából. 13. 2