Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1906

18 eredménye a fák kímélése, újak ültetése volna. Ugy vagyunk e téren is, mint az énekes madarak védelmével ; sokat, nagyon sokat írunk e tárgyról, de azért érdekükben semmit sem teszünk. Szívesen, sőt az egész állatországban legszívesebben látja az ember a madársereget, örömét találja életükben, hangjukban, repülésükben, a léttel látható megelégedésükben. Szívesen fogadja őket vendégszeretetébe még akkor is, ha csak kevéssé vannak hasznára ; sokat közülük szobatársnak, házi barátnak fogad és mégis üldözi.

1) Pusztítja, mert szive fásult, nem fogékony aziránt, hogy a a mindennapiasságon felülemelkedhessék. Nem tudja, vagy nem akarja átlátni, hogy a folyton terjedő kultura már úgy is megfosztotta a lég vándorait legbiztosabb rejtekhelyeiktől, hol a gyenge ágak, odvas fák, sövények száz meg száz madár otthonát rejtették el ; hogy a nádasok, erdők pusztítása nemcsak tanyáiktól, hanem élelmük egy részétől is megfosztotta e kedves állatcsoportot; nem akarja mindezt átlátni, hanem közvetlenül is ellenük tör, amivel csak saját kárát növeli. Nemesíteni kell az ember szivét, tehát már tanuló korában nem szivet-lelket üresen hagyó regényekkel, hanem a szivet nemes érzelmekkel, az értelmet hasznos ismeretekkel gazdagító olvasmányokkal, hogy később a madaraknak és a fáknak hathatós védője legyen, mert akkor kezében lesz az a fegyver, amit száz és száz esetben sikerrel alkalmazhat és amelynek ily dolgokban legnagyobb a hatása, t. i. a jó szó, a figyelmeztetés. A növény- és állatország szoros viszonyban van egymással, az egyik pusztulása a másik veszedelmét rejti magában ; tehát, ha a fákat, bokrokat kíméljük, szaporítjuk hasznos madaraink számát is. Ha egyes sem rétnek, sem szántóföldnek nem alkalmas területeket a madárvédelem céljából fákkal ültetünk be, kétségkívül szépítjük földjeinket, tökéletesebbé tesszük számunkra a természet összhangját, mert szaporítjuk azon élő lények számát, amelyek élete a fenséges természetet még magasztosabbá teszi és a mindennapi élet ezer gondjai között édesebb üdülést nyújt. Életföltételt biztosítunk oly lényeknek, melyek ha nem is helyhez kötötten, de szerteszéjjel repülve pusztítják a káros rovarokat. Saját jól felfogott érdekünk követeli a gyümölcsfa és egyéb fa ültetését, ha azt nem akarjuk, hogy a közel jövőben erdeinkben ») Brehm : Az állatok világa. IV. k. 33.