Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1902

— 8 kötelmeire; de mindez nem használ semmit. Csak egy nton lehet Znlit megmenteni s ö ezt választja. Amikor Barington már készen áll embereivel, hogy élve temetteti el Znlit, előlép Sir Spencer, de már mint lord, az ültetvény ura, matrózaival. Barington felismeri, térdre bornl előtte, kegyelmet esd, de hiába; a lord hajója árboczához kötteti, helyébe felügyelőül Xotilaquát nevezi ki, Znlira és választottjára ráadja áldását és visszavitorláz London felé. Ez rövid tartalma azon egyszerű kis drámának, melyet Grnber első müveként ismerünk. Meg is látszik a költő gyakorlatlansága a mese szövésében. A fokozatos fejlődés, a hős bukása egyáltalán nem felelnek meg a drámában követendő szabályoknak. De az a keresetlen közvetlenség, melylyel a szereplők jellemében a természetesség határait át nem lépi s mindamellett az érdeklődést végig fenn tndja tartani, Gruber költői tehetségének elvitázhatlan bizonyítéka. Az embert a maga valóságában állítja elénk s nem légből kapott lehetetlen alakokat szerepeltet. Színpadon sohasem adták elő ezen első drámáját, de a bírálók, kiknek őszinte pártatlanságát ö maga kérte, nagyon kedvezöleg fogadták s Gruber büszke is volt első müvére, mert még következő müvének kiadásánál hivatkozik is rá s úgy irja magát alá mint „Verfasser der Negersklaren." A második drámája „Die Herzoge von Soubice", melynek tárgyát a történelemből meríti, szintén prózában van irva, de jellemei úgy egyenkint, mint összesen sokkal jobban megfelelnek a dráma fogalmának, mint az előbbiben. A reformáczió idejében Francziaországban dühöngő zavarokból örökít meg egy meglehetősen túlzott, sziliekkel festett képet a hugonották sorsáról. Több dráma van, amely anyagát az 1572. évből meríti. Költőnk drámája is az ezen évben Toulouseban történt események egyikét jeleníti meg. Nem minden történelmi érzék nélkül választotta Gruber e délfranczia várost drámája színhelyéül, mert Párison kivül, ahol a kegyetlen Medici Katalin parancsára egyetlen (1572. aug. 23-ról 24-re virradó) éjjel ezrek vére patakzott, déli Francziaország volt a legnagyobb zavarok színhelye. Artois gróf boszút forral a soubicei herczegi család ellen. A körülményekhez képest legalkalmasabbnak találja, hogy a herczegi családra rábizonyítsa azt, amit eddig is gyanított, hogy a reformáczió hive. A király ugyanis kiadta rendeletét, hogy minden hugonotta egyformán bűnhődjék. Barátság örve alatt jár a herczegi házba, hol