Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1902

— 9 annyival is szivesebben fogadják, mert Amália, a herczegkisasszony, a gróf látogatásait nem tartja a puszta barátság s tisztelet megnyilatkozásának s szerelemre gyullad Artois iránt. S valóban, a gróf is letesz boszuló szándékáról és megkéri Amália kezét. Lajos, Amália bátyja, azonban nem akar erről hallani, sőt vakmerőségéért a grófot még sértegetni is kezdi. Hiába kéri öt Amália és öccse Henrik, ö hajthatatlan. Ezzel eldől a herczegi család sorsa, mert Artois már mindent elkövet, hogy a legvéresebb elégtételt nyerje. Meg is szerzi az összes bizonyítékokat a herczegek bugonotta törekvéseiről; de legkétségtelenebb bizonyítéka utolsó találkozása a herczegekkel, melyen kijelentik, hogy igenis ők hugonották. A királytól is kapnak figyelmeztető sorokat, de mindez nem használ semmit, ők hallani sem akarnak szándékuk megmásításáról. A nyaktiló alá viszik az ifjú herczegeket, kik anyjuk kérő szavára sem hallgatva, kiáltják : „Hóhér, teljesítsd kötelmedet!" Gruber ezen drámája az előbbivel szemben nagy haladást mutat ; már a tárgy megválasztásában is szerencsésebb, mert egy dráma keretében feldolgozandó alkalmas anyagot szerzett, melyet azután sikerült jellemzéseivel és élénk előadásmódjával ügyesen is irt meg. írónk különösen a jellemek alakításában tűnt ki. Artoist majd mint színlelő barátot, majd mint Amália kérőjét, majd mint boszútól lihegő 'ellenséget kifogástalanul mutatja be. Mindig együtt érez az olvasó a szerencsétlenségében ártatlan Amáliával, együtt remél vele, míg csak a szomorú valóság be nem következik. Egészen más természetűek testvérei : az egyik komoly, a másik hirtelen, lobbanékony, ki mint jó, tapasztalt emberismerő, átlátja ellenei terveit

1, mégsem enged már föltett szándékából s csak azért nem, mert szándéka már ismeretes. Legkevésbbé sikerült Leonorának, az öreg herczegasszonynak jellemzése, ki épen nem viselkedik úgy, mint az rangjának megfelelne, hanem a valóságos örült benyomását teszi az olvasóra, pedig aligha volt ez szándéka az írónak. Nem a vallásos katholikus nőt ismerjük meg benne, pedig ennek kellene lenni, mert túlzásában már őrjöngő ; a katholikus vallás semmiféle tanában nem 1 „Ihr spielt einen Liebesroman, — így szól Artoishoz — ; meine Schwester ist das Intermezzo, dass die Farce mit einer traurigen Katastrophe enden soll. Dieses arme Geschöpf soll ohne es zu wissen selbst an dem Fall des Hauses arbeiten, das euch überlegen zu sein scheint."