Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1901

— 26 — mint Olaszországban, Spanyolországban, Oroszország középső és déli részében, de különösen hazánkban van elterjedve. Vándorlását azonkívül, hogy a termésén levő szőrök belekapaszkodnak az állatok szőrébe, siettette az is, hogy az exportált gyapjúval széthurczolták magvait. Gyapotmagvakkal került Dél-Amerikából Ausztráliába, hol rendkívüli gyorsasággal szaporodott és a baromtenyésztésre veszedelmes kezdett lenni, amennyiben a belőle készült kivonat bénítólag hat az állatokra,

1) Európa e vén gyermekének rokona az új-kor gyermeke, a szerbtövis (Xanthium spinosum), annyiban szerencsésebb, hogy szára is erős tüskékkel van ellátva s így van védő fegyvere is. Legelőször 1787-ben Güldenstedt említi, aki Dél-Oroszországban figyelte meg. Innét azután dél-kelet és nyugat felé vette útját. 1819-ben az orosz hadsereg vitte Bessáriába, 1828-ban pedig Oláhországba hozta, ami miatt ott »spinu muscalete« muszka-tövisnek is mondják. Oláhországból terjedt el Szerbiába s már 1815-ben országos csapásnak mondja Pancic. Szerbiából került hozzánk, innét a neve is és pedig sertések utján, melyeket Szerbiából hazánkon keresztül Bécsbe hajtottak. Európában gyors diadalutját részint az állatokkal, részint a fonógyárakba szállított nyers gyapjúval, részint más magvak társaságában tette meg. Csak Svédországban, Norvégiában és Dániában nem találták még eddig; talán a közlekedés a félsziget és a kontinens között olyan természetű, mely e növény elterjedésének nem kedvező. Ázsiában régen meghonosodott, Afrikába és pedig Algirba valószínűleg a francziák vitték be. Ausztráliába az 50-es években került, ahol nemcsak a kultivált növényeket szorítja ki, hanem a szabadban és az erdőben még a honi növényeket is elnyomja, az állattenyésztést helyenkint lehetetlenné teszi. Mindeddig Amerikát, különösen pedig Dél-Amerikát tekintették hazájának. Bentham szerint Chile volna tulajdonképeni hazája, csakhogy több jel arra mutat, hogy Amerikába is úgy harczolták s így valósziniileg Reisseknek lesz igaza, aki Dél-Oroszországot tartja hazájának, ahová szerinte nem vándorolhatott be, mert e puszták majdnem egészen el vaunak zárva az emberi közlekedéstől, *) Természettudományi Közlöny. 1881. 208.