Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1898

- 25 — királyné szereplése is kiviláglik. A királyi pár már egy hónappal eló'bb 1867. május 8-án megérkezett a magyar fó'városba. Nem lehet itt a lázas és roppant szabású előkészületekről szólanom, de hogy minő fontosságot tulajdonított az egész művelt világ a koronázásnak, mint politikai eseménynek, látható abból, hogy az összes európai és nevezetesebb amerikai hatalmasságok is a legfényesebben képviseltették magukat a királyi család és a magyar nemzet eme közös ünnepén. A Felséges asszonynak ugyan már rég volt magyar nyelvű imakönyve, de a főváros magyar királynévá való megkoronáztatása emlékeiil alig nyújthatott volna a vallásos lelkületű királyasszonynak kedvesebb ajándékot, mint ama magyar nyelvű imakönyvet, mely maga egész műbecscsel biró kincstár, a melyben a leghíresebb magyar művészeink készítette öt remek szép szent kép volt látható. Minden e becses, e kedves könyvön és könyvben arra emlékeztette a fejedelemnőt, hogy ő immár magyar királyné és hogy őt a magyar nemzet nagyon, de nagyon szereti. Junius 8-án reggel pontban 7 órakor érkeztek a király és királyné a koronázási templom főbejáratához, hol a vallásos uralkodópár térdreborulva csókolta meg a nekik az ország akkori főpapjától Simor János herczegprimástól nyújtott feszületet s érintve a szentelt vizet megjelelték: magukat megváltásunk jelével a szent kereszttel. Megtörténvén az elhelyezkedés, a herczegprimásnak fényes segédletii ünnepélyes szent miséje közben végbement a királykoronázásnak magasztos szertartása. Ennek végeztével O Felsége a király felkérte a herczegprimást, hogy a császárnét is koronázza meg Magyarország királynéjának. A haza főpapja erre a császárnét szent olajjal fölkente és vállát az apostoli szent koronával érintette, mi által Erzsébet császárné koronás királynénk lett, édes anyja nemzetünknek. A jogart és az ország almáját is átnyújtották a királynénak és így vezették a király mellé a magyar trónra. A koronázás után folytatódott a szent mise és kommuniókor a királyi pár a királyok királyának, ki irántunk való végtelen szeretetből emberré lett és önmagát hagyta nekünk hátra a csekély ostya színe alatt: Jézus Krisztusnak legszentebb testét s vérét vette magához. Elképzelhetjük a mi jóságos királynénk örömét, mikor végre szent és magasztos törekvéseit a koronázás tényében igazán sikerrel